Ezzel a hozzáállással csak a saját magam ellensége vagyok?

Már a 24. életévemet is betöltöttem de ennek ellenére semmilyen jellegű kapcsolatom sem volt a nőkkel. Nem merek feléjük nyitni hiszen azt hiszem, hogy úgysem kellenék senkinek sem amikor van nálam sokkal jobb is. Belenézek a tükörbe és azonnal úgy érzem, hogy igazam is van. Hiába lenne szexuális vágyam teljesen elfojtom magamban. Addig mondogatom magamnak, hogy kevés vagyok a nőkhöz, nem vagyok méltó hozzájuk és természetesen minden téren kevés is vagyok hozzájuk, hogy teljesen el is megy minden vágyam. Már elképzelni sem tudom, hogy bárkinek is jó lennék. Ma már ott tartok, hogy mindenáron távol maradjak tőlük. Odáig fajult a dolog, hogy inkább a munkahelyen átkérettem magamat máshová ahol nincsenek nők hiszen annyira szerencsétlen voltam, hogy nők közé kerültem. Valamilyen oknál fogva mintha tudat alatt az lenne a célom, hogy minél messzebb legyek tőlük és legalább addig sem zavarom őket a jelenlétemmel és undort sem váltok ki belőlük. Szerintetek jól érzem, hogy ebből már nem igazán van kiút?