Mitől féltek srácok?

Régen attól féltem, hogy ki fognak nevetni és megalázó lesz az elutasítás. Viszont ahogy idősebb lettem rá kellett jönnöm arra, hogyha kulturáltan közeledsz egy neked tetsző nőhöz és elutasítás esetén sem kell arra gondolni, hogy ez megalázó. Nem tetszhetünk vagy lehetünk szimpatikusak mindenkinek.

(Mostmár csak attól félek, hogyha tovább jutunk akkor el fog hagyni, ha megismer és megtudja, hogy belül milyen érzelem világgal és vágyakkal rendelkezem. Illetve egy ideje már attól is félek, hogy nehogy úgy érjek hozzá, hogy kellemetlen legyen számára.)

+1

én ha útba igazítást kérek egy ismeretlen helyen egy hasonló korú nőtől már akkor úgy néz rám mint a véres rongyra.

Pedig nem dadogok és illedelmesen "Szia, bocsi ne haragudj, de nem tudod hogy: ..." szólítom meg.

Kurvára nem úgy működnek a nők ahogy egyesek beállítják. Ha nem vagy az esete már -50 ponttal indulsz a 100 as skálán.

+1 a négyesnek.

Már, ha odamész hozzá, az -30 pont. Még meg se szólaltál.

Némelyik olyan durva, útszéli módon zavar el, hogy azt filmen kéne mutatni.

Nekem regen sose volt gond az ismerkedessel.

Marmint tini koromban.

Aztán most ha odamegyek 27 evesen egy 18-20 eves lanyhoz (mert miert ne) akkor mar rettegek hogy zaklatasnak veszi,hogy feljelent stb.

Persze picsatakaroban jon,fel melle kint,de ha odamegyek hozza,hogy szia meghivhatlak e egy italra,akkor jon hogy nem vagyok en krva....

Nekem az egyetlen félelmem az, hogy tönkreteszem valakinek az életét, ha összejövök vele. Valamiért azt képzelem, hogy minden nő úgy boldog, ahogy van, semmi szüksége rám, hogy elrontsa velem az életét.

Na jó, azért gondolom ezt, mert anyám ezt mondta élete végéig.

Azthiszem nagyon szépen összefoglalták előttem a lényeget!

Nem tudok mit hozzátenni.

Ilyen szörnyekké lettek a nők.