Mennyire az esély arra,hogyha egy vanilla, bdsm-et kerülő nővel jövök össze,akkor működhet a kapcsolat?

20-as vagyok ismét.Kiegészíteném.

Tényleg kínoz sokszor a hozzám nem éréssel és egyéb kontakt megvonásával amitől sokszor a sírógörcsök kerülgetnek. Működik ettől függetlenül, csak szenvedek közben mint egy kutya. Kizárólag azért működik, mert néha megszán. Ettől még kezdi megölni ami bennem van. Rossz. Nagyon rossz mert nem érzem magam normális embernek. Magammal kűzködök belülről. Nem mutatom mert tudom, hogy felesleges. Ha aktus közben durvábba fajul akkor is sírok és eldugom az arcom. Nem jó, de ha szeret valaki valakit akkor minden olyat elfogad ami rossz egy kicsit. Erről szól a szerelem, szeretet.

Bennem van némi bdsm, szeretem kikötözni a másikat.

Férjemen még nem próbáltam, de hamarosan ráengedem a dolgot.

Alapvetően nem irányítok a szexben, de kikötni és úgy kényeztetni megint más a számomra.

Nem nem kérek privát üzenetet :D

Előző párommal nekünk nem működött. Bár mondjuk nálunk kicsit fordított volt a felállás, mert benne férfi létére nem volt semmi dominancia (ami alapjáraton nem baj!!), de én meg elég szubmisszív vagyok, és néha igényeltem volna, hogy ledomináljon. Nem ez volt az elsődleges oka a szakításunknak, de ez is közre játszott nagyon erősen. Én igyekeztem elnyomni magamban az ilyen jellegű vágyaimat, és nagy ritkán, amikor beszéltünk erről, akkor le lettem rázva annyival, hogy nagyon beteg az, aki ezt élvezi.

És emiatt nem csak a szex nem működött a kapcsolatunkban, hanem igazából az együtt létezés hosszútávon, mert pl számomra fontos valamilyen szinten a dominancia egyszerű, hétköznapi szituációkban is, de sosem jutottunk közös nevezőre.

Létezik példa arra, hogy műkődjön, (sőt, ideig óráig bármelyik kapcsolat tud műkődni), de hosszú távon valamelyik fél biztosan szenvedni fog.