Észrevettétek, hogy az az általános vélekedés amikor egy lánynak van problémája a saláta puncijával, vagy azzal hogy túl nagyok a kisajkai, stb. akkor azzal kedvesnek kell lenni?

Szóval azzal kedvesnek kell lenni, meg ez egy fontos téma, hogy “elfogadja a testét” olyannak amilyen, stb.

Vigyázni kell, hogy nehogy ártsunk valami rossz szóval a pszichéjének, önképének.

Közben meg ha egy fiú/férfi kérdez a péniszméretéről, vagy mondjuk elkeseredett a kis mérete miatt, azt a nők már csak itt is (általában, tisztelet annak a nagyon kevés kivételnek) eltiporják…

Egy egyszerűbb, nem kifejezetten nyavalygós kérdésre is képesek ilyeneket írni, hogy “fejezd már be a nyavalygást, Te komplexusos hülyegyerek!”.

Megbélyegzik a komplexus jelzővel, akkor is hogyha teljesen normális hangnemben kérdez, nyavalygás nélkül.

Utána pedig azt mondják, hogy nem a mérete miatt nem lesz párja, hanem mert komplexusos hülyegyerek…

Még soha nem láttam, hogy ilyet vagy hasonlót írt volna valaki egy “jajj, saláta puncim van és emiatt nem merek levetkőzni” kérdésre.

Közben meg az olyan kérdések alatt, ahol az a téma, hogyha a kis méret miatt szakítanának a nők, akkor azt megmondanák e a pasinak, ilyen válaszok jönnek (a teljesség igénye nélkül):

“Nőként írom, hogy találj ki mást. Egyszerűbb. Valóban nem tehet róla, és a többség egyáltalán nem kíváncsi az igazságra. A végén még magából kikelve ordít és téged mond el mindennek”

“Èn csak simán eltünnèk, nem mondanèk neki semmit.”

“Úgy intézném, hogy szakítson”

“Azért én sajnálom ezt a férfit, mert ez egy adottság, amiről nem tehet. Légyszíves ne mond el neki az igazat, hogy miért szakítasz vele. Hatalmas traumát okoznál vele neki.”

“Nehogy elmondd az okat. szegeny mit tudna csinalni? Megnovelni bem lehet. Depresszioba kergeted es nem mer kezdemenyezni,tonkre agod vele.”

“Alapvetően igaz, hogy nem érdemes hazudni a legtöbb esetben. Itt viszont most tényleg jobb egy kegyes hazugság, vagy az ha csak ilyen ködösen fogalmaznál és annyit mondanál, hogy nincs meg a kémia. Vagy csak annyit mondanál hogy nem érzed jól magad ebben a kapcsolatban.”

“Nem kell mondani semmi konkrétat. Elmondod, hogy sajnos úgy érzed, nem működik köztetek a kémia és nem tudod vele elképzelni a jövődet.”

“Nem kell mondani semmi konkrétat. Elmondod, hogy sajnos úgy érzed, nem működik köztetek a kémia és nem tudod vele elképzelni a jövődet”

És abszolút nem a saját narratívámhoz válogatta össze a válaszokat, hanem ezek azok a (női) válaszok ilyesmi kérdéseknél, melyek a közelmúltban szembe jöttek velem…

Nekem ebből az látszik, hogy a nők egy részének ténylegesen számít (negatívan), ha egy férfinak túl kicsi, de nem mondja neki meg, mert félti az illető lelkét és/vagy nem tudja felvállalni hogy valóban számít a méret, vagyis képtelen őszinte lenni…

De azért itt a teljesen normálisan megfogalmazott “kicsi a péniszem” kérdések alatt, elég komolyan tagadják hogy bármit is számítana a méret és próbálják kollektíven azt a látszatot kelteni, hogy a férfi fejében van a probléma, Ő a hibás.

Valójában pont azért lenne fontos, hogy a nők fel merjék vállalni pl. szakításnál, hogy a kicsi pénisz is szerepet játszott a dologban, mert arról a pasi nem tehet…

És meg lehet ezt úgyis közelíteni, hogy akkor ez neki jobban fáj, mert nem tud rajta változtatni…

De most komolyan?! Az jobb ha ezt a tényt eltitkoljuk és ezzel azt mondjuk, hogy valami olyan oka volt a szakításnak amiről Ő tehet?

Miért élveznek a nők ezekben a kérdésekben ekkora előnyöket?