Kapuzárási pánik nálam vagy mi a baj velem?

Párkapcsolatban élek 5 éve. Tiniként jöttem össze annó a barátommal, 18 évesen. Szeretjük egymást nagyon, nem tudnám megcsalni ez biztos. Most 23 vagyok és gyakran emlegeti, hogy mostmár azért szeretné megkérni a kezem, engem meg taszí a gondolat, nem az hogy vele legyek, hanem maga az hogy házas leszek, feleség, és azután gyerekek. Sosem voltam nagy bulizós, inkább határokkal rendelkező, visszafogottabb csaj, de az utóbbi időben, volt hogy elmentem többször bulizni barátokkal, persze tudott róla a párom. Annyira jó érzés felszabadulnak lenni olyankor, azt érzem hogy minél többet szeretnék menni világot látni, bulizni, hülyéskedni mint régen stb. De nem csak ennyi, hanem egyre több fiúra ,,izgulok,, . Pedig tényleg nem akarom, de egyszerűen izgat ha számomra szimpatikus fiúk bókolnak, és arra gondolok, hogy én igy hogy 1 fiúval voltam csak együtt, milyen tapasztalatlan vagyok és házasság előtt jó lenne kicsit szabadabb életet élni. Szeretem tényleg nagyon őt, de ő egy visszafogottabb fiú, aki családról álmodik, házas élet stb. Nekem ez még nem menne, szeretném ,,kiélni magam,,. Ez elfog múlni vagy jobb lenne saját utamon menni kicsit? Félek h nem múlik el, és később is csak ,,szenvedek,, majd.

Nagy szemétségnek hangzik, de ez valahogy belűlről jön, és megcsalni nem fogom, mert ő erről nem tehet hogy nekem ilyen érzéseim támadtak.

Más is volt igy? Mit tettetek? Mit tanácsoltok? Köszi!