Lassan 27 éves szűz nőként kezdek magamra emiatt különlegesként tekinteni?

Én 24 évesen voltam először fiúval. Én is válogatós voltam. De nem abban az értelemben, hogy elvártam hogy 10/10-es pasi legyen jó sok pénzzel, mert a válogatós alatt sokan azonnal arra asszociáltok. Egyszerűen akárhány fiúval beszélgettem/randiztam, valahogy sosem éreztem azt a varázst, azt a különleges érzést, mint amilyennek elképzeltem a szerelmet (pedig nem voltak csúnya srácok, sőt). Egy ponton azt is gondoltam, hogy talán nem is létezik az az idealisztikus szerelem, amit én vizionálok,és amire vágyom, talán össze kellene jöjjek olyan sráccal, aki tetszik meg kedves és majd kialakul valami szerelem néven. De mégse jöttem össze senkivel, egyszerűen már attól undorodtam ha kaptam egy szájra puszit.

Na de egyszer megérkezett a nagy ő az életembe. Az első perctől kezdve talált a szó, egyet értünk a legtöbb dologban, hasonlít az ízlésünk meg a személyiségünk, hihetetlen volt, én annyira beleszerettem, hogy meghalnék ha elveszíteném. Én egyáltalán nem bánom azt, hogy vártam rá, el nem tudtam volna képzelni azt, hogy mással szexeljek. Elmondhatom, hogy vele bepótoltam azt, amit elvesztegettem a szűzen élt éveim alatt 😂. Én sosem gondoltam azt, hogy ettől különleges lennék, nálam csak az van hogy nem tudok testi kapcsolatot folytatni olyan emberekkel, akiket nem szeretek tiszta szívemből. Kérdező, neked nem tudom mi az okod rá, de megkértél minket hogy ne fejtegessünk így meg sem próbálom. Remélem neked is eljön majd a nagy ő, a nagy bumm, akivel azt érzed, hogy készen állsz rá.