Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ezek a dolgok okozhatják azt,hogy nincsen szexuális vágyam 23 évesen?
Ha nagyon jól belegondolok akkor ez a probléma már körülbelül 14 éves koromtól kezdve jelen van a mindennapjaimban. Magamat és a testi adottságaimat sohasem tudtam elfogadni és megbékélni velük. Mindig is a hibát kerestem/keresem bennük. Úgy gondoltam mindig is,hogy Én teljes mértékben kevés vagyok a lányokhoz, meg persze eleve mit is képzelek Én,hogy majd egy hozzám hasonló fog kelleni bárkinek is. Inkább ne is nevettessem ki magamat. A középiskolában és jelenleg az egyetemen is ugyan ezek a gondolataim, ha arra gondolok,hogy meg kellene próbálnom valamilyen úton módon ismerkedni vagy beszélgetni a lányokkal. Hiszen talán ideje lenne elkezdeni mert a 23 évem alatt egyszer sem tettem meg. Hosszú hónapok óta egyszer sem maszturbáltam. Azelőtt sem ment igazán hiszen mindig is elszégyelltem magamat és csak a kedvem ment el az egésztől. Az utóbbi hónapokban egyszer volt éjszakai magömlésem, éjszakai merevedésem előszokott fordulni, de az sem rendszeresen. Ha pedig saját magamnak szeretnék merevedést elérni akkor nagyon sokszor szinte lehetetlen vagy ha valamennyire sikerül akkor sohasem tartós, rögtön elkezd lelankadni. Lehetséges,hogy hozzájárul az is,hogy nekem több mint 10 éve minden nap teljesen szomorú és lehangolt a kedélyállapotom. Nincsen szociális életem és az egyetemen kívül sehova sem járok, csak a szobámban vagyok vagy pedig nyaranta diákmunkán dolgozom.
A válaszaitokat előre is köszönöm!
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza:Lehet ennek vallási okozata/következménye is. Római katolikusok vagytok?
A szexualitás megélésének tiltása elsősorban neveltetés kérdése is. Szüleid hogyan álltak a kamaszkori változásaidhoz?
Beszéltél velük mélyebben? Az ő házasságuk milyen? Kimutatják egymás iránt a gyengédségüket? Tapasztalod közöttük az intimitást? Testvéred van?
Először is szeretném mindenkinek megköszönni a válaszát!
#2: Nem szedek semmilyen gyógyszert sem. Konkrétan milyen bántalmazásra gondolsz? Iskolai bántalmazásra vagy más jellegűre?
#3: Valóban nagyon sokszor eléggé depresszív a hangulatom. Szinte naponta mondogatom magamnak akár több százszor is hosszú évek óta, hogy úgyis kevés vagyok a nőkhöz és jobb ha nem is megyek emberek közé mert csak rossz hatással lennék másokra és nem is kedvelnének engem. Nem akarom, hogy mások rosszul érezzék magukat miattam.
#4: A sportolással én is egyetértek és egy hónapja újra elkezdtem itthon a súlyzós edzéseket. Amikor pedig jó idő szokott lenni ez általában kora tavasztól késő őszig akkor pedig heti rendszerességgel szoktam menni futni. A maszturbáláshoz csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy nekem nem igazán szokott rá vágyam lenni. Ha meglátom magamat a tükörben azonnal el is megy mindentől a kedvem. Korábban volt, hogy maszturbáltam de akkor utána rögtön lelkiismeret furdalásom lett amiért közben a nőkre gondoltam mert az járt a fejemben, hogy csak becsapom magamat hiszen úgysem vagyok vonzó a nők számára és ne is hitegessem magamat ilyennel. Ezért régóta leszoktam a maszturbálásról. Néha volt, hogy hirtelen fellángolásból csináltam de utána csak átkozni tudtam magamat, hogy miért tettem meg.
#5: Annyira azért nem nőttem fel vallásos családban, hogy ez legyen az oka. A szüleimmel sajnos ezekről a dolgokról kamaszkoromban nem igazán tudtam érdemben beszélgetni mert nekem sohasem volt úgy igazán normális családom. A házasságuk már lassan 10 éve véget ért. Nem volt jó kapcsolatuk egymással és kiskoromtól kezdve végignéztem és sokszor az elszenvedője is voltam a családon belüli erőszaknak. Mondhatni félelemben és szégyenben nőttem fel a testvéreimmel együtt. Emiatt sem barátkoztam és barátkozom senkivel a mai napig sem.
válasza:Szia, bár annyira súlyos önértékelési problémáim nincsenek, mint neked, kezdek én is hasonlóan érezni.
14-15 éves koromban merült fel bennem először a vágy, hogy jó lenne egy barátnő. Igen, kicsit későnérő vagyok, ez van.
16 éves koromtól egészen mostanáig néha megőrültem a vágytól, óriási volt a libidóm.
Viszont volt (van) egy probléma: kövér voltam, csúnya, és kifejezetten nem kedvelt a többség a gimiben. A lányokból jó esetben nem váltottam ki semmit, rossz esetben undort (mondjuk a régi fotóimat visszanézve nem csoda). Bár néha tetszettem valakiknek, nekem meg ők nem tetszettek.
Gimi után rögtön mentem egyetemre ("fiús" szakra ráadásul), lekötött a tanulás, diákmunka, nem annyira volt se lehetősége, se időm csajozni.
Végül a harmadik félév során rengeteget híztam, eléggé megijedtem, úgyhogy leadtam 25 kilót, kicsit felfrissítettem a ruhatáramat is. Továbbra se voltam túlzottan vonzó, de nagyobbak lettek az esélyeim. Közben beütött a koronavírus, nagy reményekkel kezdtem társkeresőzni. Másfél évvel később kijelenthetem, hogy az is totális kudarc volt.
Alig 22 évesen, közben lassan diplomás mérnökként kijelenthetem, hogy teljesen belefásultam a társkeresésbe. Mindig is tudtam, hogy esélyem sincs a szebbik nemnél, az elmúlt majdnem 2 évnyi próbálkozásom erre meg csak rátett egy lapáttal.
Azért olyan merevedési problémáim nincsenek, mint neked, sőt, nagyon-nagyon sokszor őrjítően kívánom egy lány közelségét, de az utóbbi időkben egyre többször azt értem, hogy egyáltalán minek álljon fel, ha úgysem kellek senkinek?
Tudom, ez egy nagyon rossz út, és a szerencsémet ismerve, mire talán megtalálnám a párom, addigra akár impotenciához is vezethetne.
De akkor is, valaki válaszolja meg őszintén... mi értelme magas libidóval szenvedem, ha úgysem néz rám úgy senki?
21F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!