Hogyan erőltethetné magára egy kései tapasztalatlan férfi a prostizós életformát?

#7 vagyok. Hasonló cipőben járok mint a kérdező, szerintem értem a problémáját. Az elb@$zott családi háttér, gyerekkori traumák miatt teljesen lemaradtam a szocializációban. Ezt felismertem úgy nagyjából 20 éves koromra, azóta igyekeztem fejleszteni magam ilyen téren. Tényleg rengeteget változtam, de egy akkora hátrányt ami nekem volt rá kellett jöjjek hogy szinte lehetetlen ledolgozni. Engem senki nem nevelt, tanított az életre, mindent a saját káromon, hibáimon, keserű tapasztalataimon keresztül kellett megtanulnom. Ez rengeteg tanulópénzt és még több időt jelentett. Az idő kerekét nem lehet visszaforgatni, az eltelt éveket semmi sem fogja visszahozni, egyes hibáink következményei már megmásíthatatlanok. Fogalmam sem volt a nagybetűs életről, szar, rosszul fizető munkahelyeken tengődtem sokáig, mire eljutott az agyamig hogy ezzel csak az időmet pocsékolom de értelme a világon semmi nincs már harminc éves lettem. Aztán mellékállások, külföld, elkezdtem megtakarítani hogy legalább egy saját lakásom legyen. Amire félretettem 5 milliót öttel nőttek az árak. Mire félretettem húszmilliót hússzal nőttek az árak. Mára tudnék venni valami fos panelt de már leszarom az egészet, ha itt rohadok meg németben a munkásszállón már az sem érdekel. Egy férfi önbecsülésének kell az hogy érezze hogy elért valamit. Hogy ura az életének, hogy önmaga alakítja a sorsát. Ha valaki mondjuk 35 évesen a szüleivel él, hónapról hónapra tengődik, nincsenek céljai, jövőképe, az nem férfi. Ha az illetőbe szorult némi intelligencia akkor fel is tudja fogni ezt. Én sem nézem szarba se magamat. Mivel így állok saját magamhoz ezért nyilván kapcsolatot sem keresek,mivel tisztában vagyok vele hogy arra egy ilyen önértékelésű ember alkalmatlan. A prostiknál végül úgy kötöttem ki hogy beláttam hogy 30 fölött, a nőkkel kapcsolatban nulla tapasztalattal, nulla elért eredménnyel amit fel tudnék mutatni, nulla önértékeléssel nekem pontosan nulla esélyem van a nőknél. Így ez a lehetőség maradt hogy legalább szexhez jussak, ne szűzként kelljen leélnem az egész életemet. Mindennek megvan a maga ideje az életben. Az ideális ideje. Az első csóknak, az első szexnek, az első komoly párkapcsolatnak. Aki kimarad az lemarad, aztán meg már egyre nehezebb behozni a lemaradást. 17 évesen be lehet azzal vágódni a csajoknál hogy mi szeretne lenni az ember ha nagy lesz. Még jó pont is hogy vannak tervei az illetőnek, tudatosan építi a jövőjét. 35 fölött már csak az számít hogy mit értél el az életben. Hol tartasz, mit tudsz felmutatni. Ha semmit akkor annyit is érsz a nők szemében, teljesen jogosan. Az evolúció szelektál, az életképes megmarad, b@$zik,szaporodik,az életképtelen meg úgy járt ahogy. Kérdező legalább annyi életrevalóság legyen benned hogy fel merj hívni egy prostit. Ha erre nincs bátorságod akkor férfiként te tényleg semmit ne várj az élettől.

Rohadt sok munkával lehet nulláról egyre, egyről kettőre jutni. Ha bevállalod ezt és valami csoda folytán nem égsz ki benne teljesen akkor még lehet olyan életed ami legalább egy kicsit hasonlít a normálisra. De ennyi idősen ha nem teszed oda teljesen magad a céljaid eléréséhez akkor így félgőzzel f@$zoskodva biztosan elbuksz. Lehet hogy amúgy is, de akkor vígaszt adhat a tudat hogy legalább megpróbáltad.

#12

Szomorú de szép monológ

Én azt gondolom női szemmel, hogy szerintem nem vagy esélytelen csak mélyponton vagy . Higgyétek el nekem, nőként és ugyanúgy kellemetlen a gyenge családi háttér . Nekem dolgoznom kellett 15 éves korom óta iskola mellett hogy egyáltalán ruhám legyen . Egyszer olyan mélypontra kerültem, hogy volt öngyilkossági kiserletem, depressziós voltam, nem volt senkim stb . Én nem tudtam ilyenekkel foglalkozni, mint a külsőm , hogyan kell viselkedni férfiakkal és tarsai, az emberekhez se volt kedvem és nőként sem erdekelsz senkit ha egy depressziós céltalan szr vagy. Viszont sokat lehet fejlődni , igaz kura lassan és már lassan feladná az ember , de sosem szabad feladni . Gondoltam leírom hogy ne csak okoskodjak a kérdéseimmel meg a poén szex mesével hanem lásd hogy ki lehet jönni ebből . A válaszaidbol ki lehet szűrni hogy nyitott vagy a változásra és igenis szeretnél fejlődni . Én még kövér is voltam a hülye gyógyszerek miatt amiket szednem kellett a depresszióra. Azokat elhagytam lefogytam akkor azért elég rendesen kaptam pozitív visszajelzéseket az ellenkező nemtől, de kapcsolat így se lett mert rettenetesen gatlasos/ felénk vagyok . Már csak az a része hiányzik hogy lelkileg is rendben legyek , illetve visszatalaljak a celjaimhoz . A lakás vásárlást meg a legtöbben együtt tudjak megoldani a parjukkal. Én nem dolgozom úri helyen és sokat nem keres itt senki , mégis az itt összejött párok együtt oldják meg az ilyeneket, ez miatt nem kell elkeseredni. Keresni kell a megoldásokat , és te nyitott is vagy rá. A nőknek ne reklamozd hogy nincs tapasztalatod, vannak olyan férfiak akik tapasztalattal se tudnak normálisan teljesíteni az ágyban vagy akárhol úgyhogy mindegy is. Pár kérdés :

Mitől lehetne jobb az életed?

Szerinted mi az a pozitív tulajdonsagod, amit egy nő értékelni tudna ? Én már most mondok egyet : kitartó vagy és nyitott . Gondolkozz el hogy balfék akarsz lenni vagy olyan aki eléri a céljait ? Szerintem az utóbbiba tartozol .

#15 Köszönöm az építő jellegű hozzászólásodat. Csak pislogok, mert azért nem ez a hozzáállás a jellemző tapasztalatom szerint. Igazad van, mélyponton vagyok. Tudod az van hogy nagyon sokan ha ezt észreveszik egy másik emberen akkor szinte ösztönös reakcióként igyekeznek még jobban beletaposni a sárba az illetőt. Ők abból tudnak feltöltekezni ha ilyen módon felülkerekedhetnek a környezetükön. Az hogy te ehelyett inkább felemelni próbálsz másokat az hatalmas emberi erény. Remélem hogy nem élnek vissza a segítőkészségeddel és meg tudsz maradni olyannak amilyen vagy. Mert szerintem baromi nehéz normális embernek maradni ebben az abnormális világban.

Hogy mitől lehetne jobb az életem? A materiális céljaimat végül el fogom érni ebben biztos vagyok, a kitartást az edzőm belém verte fiatalkoromban, szóval azzal nincs gond. Ez nem egy bonyolult dolog igazából, "csak" végig kell tudni menni a célhoz vezető rögös és kanyargós úton. Az viszont hogy nekem normális párkapcsolatom legyen az inkább az álmodozás kategória. Normális alatt azt értem hogy nem csak úgy összeállok valakivel aki pont szembejött és akivel jobb híján beérjük egymással hanem hogy megtalálom azt a nőt akire nekem szükségem van és akinek pont rám van szüksége. Akit szeretni és becsülni tudok mint embert és mint nőt. Nyilván mindenki arra vágyik hogy majd találkozik azzal a nagybetűs társsal aki úgy fogadja el, úgy tudja szeretni őt ahogy van. De ez aztán sokaknak nem jön össze, mert az élet az már csak ilyen hogy nem mindenkinek adatik meg minden.

Kérdező azt láthatod hogy nem vagy egyedül a problémáiddal, sokan cipeljük a saját útravalónkat. És azt is láthatod hogy akadnak azért emberek akik ítélkezés helyett inkább megérteni akarnak. Ebből meríts erőt a továbbiakhoz.