Ha 25 vagyok és kb 2xer randiztam (ebből egy szánalom, egy meg nem is volt igazi randi) akkor valószínűleg ronda vagyok, nem?

Próbáltam régen tizenévesként lányokkal barátkozni, de mindig a lekoptatást és az elutasítást éreztem/ tették velem. Csendes, szerintem a mai világhoz mérten jó lelkű ember vagyok - meglehet vannak hibáim, de ezeken igyekszem korrigálni.

Úgy érzem engem korrumpált, megrontott ez a világ. Volt egy éterikus képem a nőkről, lányokról. Nem sejtettem, hogy csak jól kinéző srácokkal jönnek össze. És egyre értéktelenednek el. Egy normális mondatot nem lehet váltani velük amiben ne lennéne hiszti vagy allűr. Rendkívül kiábrándító és az is mennyire felszínesek. Én csak egy szerető társat szerettem volna, de valahányszor próbálkoztam egy szendének tűnő, nálam alacsonyabb lánynál - mindig nagy pofára esés lett a vége.

Sokáig önmarcangoló voltam, rendkívül sokat vívódtam magamban. Keresve az okokat és miérteket és úgy találtam, hogy csak kis mértékben vagyok ebben ludas, mert ha valakinek tetszettem volna akkor az kezdeményez vagy jeleket küld, vagy valami. De én ilyeneket sose kaptam. És azt is tapasztaltam, hogy mindig valami bunkó, gyökérkel vannak együtt aki csak jól néz ki. Vagy pénzes. Esetleg híres. stb. Azt is mondják hogy nekik érzelem kell a szexhez, de több partnerük volt mint ahány lánynál én bepróbálkoztam. Ez a mai világ...

Másra nem tudok gondolni, csak hogy ronda vagyok. De akkor ennek így mi értelme?