Ha Csákányi Eszter maga mondja a 8 éves korában őt ért szexuális élmény kapcsán, h “nem volt rossz”, azt is sugallva, h pozitív hatással volt az életére azáltal, h “megérezte ennek az élvezetét”, jogunk van most őt ennek ellenkezőjéről győzködni?

A videó kommentszekciójában is többen Wahorn védelmébe keltek, nagy intellektuális magasságokba képzelve magukat emiatt, mert "ők megértik Wahorn valódi mondanivalóját". Mi is értjük, csak nem tudunk egyetérteni vele.

Azoknak akik nem foglalkoztak a témával, vagy nem éltek át hasonlót biztos elképzelhetetlen de a fizikai stimuláció okozta élvezet, kellemes érzés nem egyenlő azzal hogy az illető tudatilag éppen egy pozitív eseményt él meg. Számos férfi aki nemi erőszakon esett át arról számol be hogy közben merevedése volt, a szexuális izgalom jeleit mutatta, ugyanígy nők között is vannak akik közben orgazmust éltek át. Ugyanakkor meg életük legnagyobb traumáját élték át, párhuzamosan halálfélelmet éreztek és az elkövetkező években, évtizedekben pedig pszichológiai segítségnyújtásra szorultak. A megélt testi reakciók miatt pedig rengetegen hibásnak érzik magukat, bűntudatuk van, megkérdőjelezik a szexuális orientációjukat. Holott, mint Mérő Vera is elmondja, önmagában attól hogy ezek érzékeny, erogén zónák melynek ingerlése biológiai okokból még egy ilyen esetben is kellemes érzést okozhat, az esemény maga még nem lesz kellemes és jó.

Amíg viszont egy felnőtt ember képes (de nem feltétlen ismeri el vagy fel) megérteni hogy egy szexuális erőszak vagy zaklatás során mi történik vele, addig egy gyermek nem képes rá. És ez a leggusztustalanabb az egészben, mert a bántalmazók általában pont ezt kihasználva hitetik el vele, hogy ez csak játék, ez egy jó dolog, vagy legalábbis normális, megbízhat benne esetleg zsarolja, érzelmileg manipulálja. Csákányi is ennyit mondott: fizikailag kellemes, furcsa volt, akkor még nem igazán tudta felfogni hogy mi történik vele. És ez teljesen általános azoknál akik hasonlót éltek át gyerekként. Nem azt mondja mint amit próbáltok a szájába adni.

Én is átestem gyermekkori szexuális bántalmazáson, nálam is az volt a rávezetés hogy ez egy játék. Játsszuk ezt meg azt. Furcsa érzés volt, de nem fogtam fel hogy mi történik. És mondjuk esetemben tovább ment a dolog, akkor éreztem hogy rossz amikor már konkrét fizikai fájdalommal járt. De még akkor sem tudtam mi ez, akkor sem gondoltam hogy szólni kéne másoknak erről. Ha gyerekként valami újjal találkozol, amit nem értesz akkor próbálod az alapján elhelyezni valahol, hogy a felnőtt hogyan ítéli meg. Rokon, azt mondja játék, úgy viselkedik mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, még ha neked rossz is próbálod elhinni hogy oké ami történik. Főleg ha minden ellenállást letörtek és nem tudsz mit tenni. Elhiszed hogy nem rossz ami a történik, különben megőrülsz.

Egy gyerek még nagyon sok eseményt életében nem ért, nem tudja hova tenni. A szexualitás is egy ilyen dolog. Ezzel visszaélni az egyik legundorítóbb tett a világon. Ezt relativizálni nem normális. Egy gyermeknek egy ilyen trauma sosem jó. A fentebb említett okokból jónak ítélheti, mert másként értékeli mi történt. Fizikailag stimuláló lehet, az erőszaktevő pszichopaták manipulatív viselkedése miatt úgy érezheti így kap törődést, figyelmet, így teszi boldoggá valamelyik szülőt, családtagot, barátot vagy ezzel óvja meg őket valami rossztól ha zsarolták. Holott egy olyan egyenlőtlen helyzetben van amiben mindenképpen sérül, és borzasztó hosszútávú hatása van a mentális egészségére és a személyiségfejlődésére.

#17

Az sem (!) elfogadható, hogy mérőverák mondják el a nők helyett, hogy miként kell érezni, gondolkodni, emlékezni, megítélni saját életüket. Aki ebből a kánonból kilóg, próbál egy más érvek mentén is (!) megközelíteni egy jelenséget, az meg sem hallgattatik.