Mit tehetnék? Mit kéne helyre tennem fejben? Vagy jól gondolom, és tényleg reménytelen?

Egy férfias, jó kiállásu 25 éves srác vagyok, talán még azt is meg merem kockáztatni, hogy jóképü mivel egyszerü randira hivnom valakit, és gyakran mosolyognak rám a lányok. De az a bibi, hogy 13-14 cm a dákóm, és hát nem is túl vastag. Ebből következik az, hogy 3 éve nem voltam nővel.

A legutóbbi kapcsolatom 3 éve úgy ért véget, hogy hozzám vágta a leányzó amikor kidobtam a balf*szsága miatt, hogy kicsi a farkam, és egy szerencsétlen vagyok.

Hát igazábol ha azt nézzük tényleg kicsi.

Szóval az van gyerekek, hogy ha elkezdek randizgatni egy lánnyal maximum csókig megyek el, aztán befejezem a dolgot, mert a gondolattol is meg rémülök, hogy nem tudom majd kielégiteni. Most komolyan ha előtte végig szép vastag 17-es pélókkal volt dolga, akkor mit érne az én kis kukacom?

Annyira sajnálnám a lányt, hogy bizalmat szavazott nekem, lefekszik velem, és nem tudom kielégiteni.

Már ott tartok, hogy több mint egy éve nem randiztam inkább senkivel. Ma is a bevásárló központban egy gyönyörü lány nézett rám, mosolygott, többször össze akadt a tekintetünk, és láttam rajta, hogy azt akarja, hogy mennyek oda, de nem mentem, és a szívem szakadt meg pedig érte, és tudjátok mi ugrott be azonnal? Az hogy miért mennyek oda? Randizzunk párat, talán belém szeressen, aztán meg csalódjon bennem egy nagyot, mert nem tudtam meg kefélni rendesen?

Annyira, de annyira utálom magam, hogy miért pont nekem ekkora???

Gőzöm sincs, hogy mihez kezdjek ezzel a helyzettel.