Vallás és szex. Ez meg miféle reakció?

Nekem egyszer annyit mondott a régi-új lelki vezetőm - akit 6 év távollét után ismét visszahelyeztek egy valamelyest hasonló hivatali munkakörbe, mint azelőtt - hogy házasságon belül mindkét félnek szabad mindent, ami kölcsönösen jólesik.

Tágabb értelmezésre talán azért nem volt hajlandó kitérni, mert nem is ismerte ezeket az alapfogalmakat. Náluk sok minden tabu lehetett a családban mindig is. Vallásosan nevelték.

Éppen mostanában mentem volna tanács kérésre azzal, hogy szexelhetek-e nagyon ritkán házasságon kívül független emberrel.

De valószínűleg inkább nem, mert ebből volt korábban is nagyon komoly lelkiismereti bonyodalmam, amelyet nem részleteznék utólag sem.

Illetve azt még hozzátenném, hogy egy 2007-es cikkről van szó, azaz majdnem 15 évvel ezelőtti. Nyilvan a Katolikus Egyház véleménye nem, de a papok témához való hozzáállása sokat változott. Az én lelkivezetőmmel bármilyen témáról beszélgethetek, soha semmilyen kérdést nem éreztem cikinek, nem éreztem úgy, hogy bűntudatot akar bennem kelteni, hiszen mindannyian szabad emberek vagyunk, szabad döntésekkel. Nyilván van mindenféle pap ma is, van aki dogmatikusabb, régiesebb gondolkodású és van, aki nyiltan mert kommunikálni bármiről, érdemes keresni addig, amíg az ember nem találja meg azt, akivel bizalmi kapcsolatot tud kiépíteni, és akinél nem érzi gáznak megkérdezni az ilyen és ehhez hasonló dolgokat. (Ezt azoknak, akik írták, hogy nem merték feszegetni a témát az atyáknál)

(#2, #3, meg asszem #7 voltam újra)