Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Más 25 éves vagy afelleti hoyg teszi túl magát azon hogy nem kell senkinek?
Nemrég volt a születésnapom. 25. Nem hangosan csak magamban elgondolkodtam az egész életemről. Folyton önértékelési gondokkal küszködtem. Amiben órási szerepe volt a társadalomnak is negatív értelemben. Idén kb 10-11 éve, hogy elkezdtem csajozni de már az elején láttam, hogy ez nem lesz könnyű. Hamar ráébredtem, hogy itt valami nagy átverés van: a valóság nem az mint a romantikus vígjátékok. Velem soha nem voltak jó-fejek a lányok mert nem voltam se helyes, se sportos, se menő stb. Meg volt a magam kis illúziója, hogy ha kedves és megértő leszek akkor a sors meghálálja és a kiszemelt lány felfigyel rám. De nem. Mindig az ellenkezőjét tapasztaltam, mindig. Félidőben már felmerült bennem a kérdés én működök e rosszul vagy a többiek? - egyetlen bűnöm, hogy olvasok, érdeklődök és nem csak a kommersz divatot fogyasztom órba szájba. Ha beszélek próbálok választékos és szofisztikált lenni.
Mindezek ellenére 11 év alatt nem bírtam összeszedni, ráakadni, bevágódi egy lánynál sem aki járt volna velem. Lehet én vagyok a béna, nem tudom. De elmondhatatlanul fájt az elején, hogy nem tudtam megélni az érzelmeimet. Nem szeretett senki viszont. Azóta kiégtem, az érzelmeimet, legalábbis nagy-részét eltemettem. Már csak pár van meg de inkább az is csak muszályból, hogy ne nézzenek pszichopatának és én se érezzem magam szociopatának. Jó lett volna megölelni azt aki felé éreztem valamit, sétálni vele beszélgetni de erre sem méltatott egy lány sem, soha... Pedig próbálkoztam sokat, élőben neten. De semmi. Ha beadtam a menő csávót az volt a baj, ha visszafogott voltam akkor az. Teljesen mindegy volt mit teszek, a visszafogottabb lányok is lepasszoltak, ignoráltak. Egy ideig nagyon fájt aztán szépen lassan kiégtem. Ma már nem is érdekel a dolog annyira, csak néha eszembe jut...
Szerelemről régen azt gondoltam hogy valami több ma már csak biokémiai reakciónak tudom be, ami a szex előszobája de ennyi. Nincs már meg hozzá az a pátosz mint régen. A sok pornótol meg már a gyomrom is felfordul és az egész testiségtől.
Nem értem miért velem történik meg mindez? Vagy egyáltalán ilyen helyzetbe miért kell kerülnie egy embernek? Gondolom vannak még rajtam kívül de mennyien?
Tisztelt sorstársaim ti hogyan dolgozzátok ezt fel?
válasza:
válasza: válasza:Én régen nagyon önbizalomhiányos voltam, s bár ma is van önbizalomhiányom, de már inkább értetlenkedve, kritikával, illetve meglepődéssel állok ahhoz, hogy nem volt még párom.
Miért? Nárcisztikusnak fogok tűnni, de nagyon sok érv szól mellettem.
Röviden és tömören, egy kapcsolatban anyagi és érzelmi biztonságot tudnék nyújtani. Viszonylag jómódú családból származom, nemsokára végzek mérnökként, jó állásom, (örökölt) lakásom van.
Intelligens vagyok, művelt, és nagyon tudok szeretni. A barátaimért, rokonaimért mindent megteszek. Van humorom is.
De hát nem, nem kellek. Biztos van jobb, bár ezzel kapcsolatban elég komoly kétségeim vannak.
Nem, valóban nem vagyok kigyúrva, és nem vagyok túlzottan magas sem (175 cm), de ezeknek nem kéne kizáró okoknak lenniük.
Valami olyan oka van a magányunknak, amit ha mások meg is fejtenek körülüttünk, kegyes hazugságok mögé bújva, nem fognak nekünk elárulni.
Én pl. valószínűleg szexuálisan nem váltok ki semmit, de semmit a nőkből. De mondjuk valóban furán venné ki magát, ha ezt a pszichológusom, anyám, vagy a legjobb barátom mondaná az arcomba. Érted?
21F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!