Más nő is ismeri azt az érzést, amikor elindul a vaginális orgazmus felé vezető úton, ám az valami olyan hatalmas érzést sugall előre, hogy az ettől való félelem miatt megtorpan?

Nagyon köszönöm mindenki válaszát, mindegyiket hasznosnak jelöltem, még ha nem is feltétlenül volt nekem az, de köszi, hogy írtatok! Személyre szóló válaszaim külön-külön:

#1: igaz, van benne igazság, amit írsz, de azért nem teljesen: el tudom engedni magam, nagyon is, jógázom, mindfulness meditációt végzek, abszolút a jelenre koncentrálok. Abban igazad van, hogy képes vagyok túlagyalni dolgokat, de ebben az esetben nem erről van-volt szó, hanem leginkább arról, hogy te nem értesz meg engem.

#2: erre tökre emlékszem, hogy még 18 éves koromban, igencsak rágörcsölve az orgazmustémára olvastam, h a pisiléshez hasonló érzés és volt is ilyenem, mondtam is a kedvesemnek, aki mondta, hogy hagyjam hát, hátha ez az. Hát nekem csak sima pisilés lett, semmi több élvezeti szinttel... :D :D :D

Szóval nem mindegy, hasonló érzések, de mégsem ugyanaz. Ugyanakkor - éppen az első válaszolónak kihangsúyozva újra csak - én éppen annyira figyelek a testem jelzéseire, hogy még mondtam is neki, hogy mintha a húgyhólyagomat meg a belemet bökdösné, amire persze rögtön az jutott eszembe, hogy tán a tuti élvezethez üres hugyhólyaggal és béllel kell hozzáállni, rákészülni, de hát ki képes ennyire rákészülni, akkor hol marad a spontaneitás, ugye...

#3: Tisztában vagyok azzal, hogy a hüvelyi és vaginális orgazmus lényegében ugyanaz, mivel egy szervről van szó, mégis egészen más érzés már csak a felé vezető út is. Mivel a csiklóorgazmust szerencsére már jól ismerem, ez pedig valami egész más előjele, előszele, értem a párhuzamot, mert hasonló, de kb. annyira, ahogy egy egeret egy elefánthoz hasonlítunk azzal, hogy mindkettő egy állat.

Azzal is tisztában vagyok, hogy az orgazmus az agyban történik és ebből az vezethető le, hogy a kétféle női orgazmus éppen ugyanazokat a folyamatokat indítja be az agyban, nekem mégis egészen más, hiszen a csiklóorgazmus előtt soha nincs ilyen érzésem, mint ezelőtt. Oké, kicsit hasonló, de megint csak annyira, amennyire egy egér hasonlít egy elefántra...

Szerencsére és hál'Istennek az én pasim is iszonyat figyel rám, komolyan, minden szinten <3 <3 <3 , magamnak meg el sem tudom képzelni, hogy hogyan okozhatnék hüvelyi orgazmust... Vibrátorral...? Az még mindig nincs nekem... Neked sikerült már? Másnak sikerült? Ki képes magának hüvelyi orgazmust produkálni? És aki igen, hogy?

#4: Nagyon sajnálom, hogy így érzel, amiket írsz!

Először is hadd szögezzem le neked azt az iszonyú fontos információt, hogy orgazmusra minden nő képes, ráadásul a csiklóorgazmus olyan szinten szinte csak testi, mint a férfiorgazmus. Az, hogy eddig még nem élted meg, az nem jelenti azt, hogy nem vagy rá képes! Emlékszem, amikor én álltam így a kérdéshez, mint te most és hogy örülök most, hogy ez már hogy megváltozott! Sosem késő!

Van az a mondás, hogy változtasd meg magad és megváltozik a világ: te vagy a saját élvezeted gátja. Azon kell változtatnod, hogy ne szomorúsággal töltsön el az, ha felfedezed a testedet, hanem éppen ellenkezőleg: érdekes, izgalmas felfedezőútnak lásd, ahol csak a te élvezeted a cél. Van egy olyan mondás is, hogy egy párkapcsolatban is mindkét fél a saját boldogságáért felelős, tehát még ha álmaid férfijával is lennél épp együtt, akkor is tudnod kéne, hogy hogy jó neked, hiszen eddig anélkül nem ment. Most, hogy nincs melletted nagy Ő jelölt, éppen kiváló alkalom arra, hogy a szánalmat félretéve - miért lenne már szánalmas egy tanulmányi kirándulás vagy egy önös élvezet? Ha ezen nem tudsz egyedül túllépni, érdemes segítséget kérned pszichológustól, szexológustól, komolyan! - most tanuld meg magadat, hogy mi hogyan jó neked!

A csiklóorgazmus pl. konkrétan tanulható, én a magam példájából tudok csak segíteni: teljes lelki nyugalom, egyedüllét, jó forró fürdő vagy zuhany, annyira forró, hogy az már szinte túl forró legyen és igazi szauna, amitől tényleg elkalandoznak a gondolataid és az érzéseid a 18+-os irányba, és ha már igazán nagyon meleged van, akkor kell lecsavarni a zuhany fejét, hogy a csőből egyenesen jöjjön a maxi víznyomás, ami persze lakásfüggő, hogy hol mekkora víznyomás, de a legtöbb helyen pont megfelelő ahhoz, hogy direkt a csiklóra irányítva elindítson azon az úton, ahol már nincs visszaút a végső gyönyörtől... ;)

Amúgy megjegyzem, hogy még sosem volt csiklóorgazusom sem másik emberrel, de már sokszor majdnem, de ezen én már rég nem görcsölök vagy stresszelek. Kicsit az a mondás jut erről eszembe, hogy nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel - sokkal jobban élvezem a szexet azóta, hogy nem az orgazmust kajtatom, hanem egyszerűen csak élvezem azt, ami van, ami élvezhető benne. :)

Teljes mértékben tudok azonosulni az utolsó mondatoddal, leszámítva ezt a legutóbbi esetemet meg még egy megelőzőt szintén vele - amikor életemben először én mondtam azt egy férfinek, hogy ennyi elég, állj, de akkor is ezért, mert megijedtem ettől a hatalmas csúzdától, a saját hatalmamtól mintegy, úgy éreztem, hogy akár el is ájulhatok, na, ez a para...

Orgazmus egyedül vagy mással egyszerűen annyira más kategória, hogy nem is tudom, hogy lehet ugyanarról beszélni, hiszen ha már ott egy másik ember, akkor nekem folyamatosan rá is kell figyelnem és nem csak magamra, az egyedül orgazmus csak azért fontos, hogy egyáltalán megismerjük a jelenséget, tudjuk, hogy mi az, amit keresünk és mert az is önbizalom építő, hogy képesek vagyunk rá.

Tán pornó nézése is segíthet, de nem feltétlenül...

Van másnak még tapasztalata hozzám hasonló élményben?

Szólj, ha kipróbáltad! :)

Amúgy pont most beszéltem egy barátnőmmel erről a témáról kicsit és mondta, h tán az paráztat engem főleg, hogy csúszdának látom, ami egy lefelé vezető kontrollvesztés, miközben láthatnám ezt éppen felfelé vezetőnek is, mint egy felszállás, elszállás...

Szerintem szuper ötlet, készülök is ebből virágozni, ezt feldolgozni, hátha másnak is segít, aki velem tán egy cipőben jár... :)

Azon is gondolkozom amúgy, hogy tán tényleg túlagyalom a dolgokat...?

De idesorolnám gyorsan azt is, hogy azért a trauma kulcsszót is ide lehetne adni a témához, hogy az azért elég okot ad a fék behúzására a maxi öröm előtt, lásd #metoo mozgalom és önbizalom meg a kapcsolatban lévő bizalom kérdése, de én pl. úgy gondolom, hiszem, hogy teljesen megbízom az emberemben és szeretetében és szeretem őt és ő is szeret engem, szóval nem hiszem, hogy ez számomra releváns lehet, de persze ki tudja...

Az, hogy nekem is megvan az én #metoo történetem, de szerencsére, csak annyira, hogy megpróbált valaki megerőszakolni, ám nem sikerült neki, ami csak rajtam múlt, ám nagyon hajszál híjján múlt, hogy sikerült neki, megvolt a lefagyásom és a rámtéreldése, míg a nadrágját bontogatta ki, miután közölte velem, hogy nem bír tovább rám várni, a testemben nem sikerült kárt tennie, a lelkemben viszont ki tudja, mekkorát, nem is kicsit... Simán lehet, hogy ez hat rám ennyire, hogy nem merem bevállalni a teljes fejvesztést a maxi élvezetért...