Miért van igény a bdsm pornóra meg a hasonló beteg baromságokra?

Pontosan!!!

Nagyon köszönöm az utolsó mondatot!

Ebben minden benne van!

Az önfejlesztés, a fejlődés lenne a lényeg. Nem csak a szexben, mindenben.

Akiknek elakadásaik vannak, nem elmaradottnak nevezném, ők segítségre szorulnak, támogatásra, a bennük lévő értékek megismerésére, megfelelő kommunikáció támogatására...stb.

Nyilván ők sem tehetnek arról, ha életük meghatározó szakaszában olyan traumáknak voltak kitéve, amit akkor nem tudtak kezelni.

#32: nem tehetnek róla, arról viszont igen, hogy nem tettek azért, hogy feldolgozzák azokat. Én is átmentem jó pár szar dolgon, eleve gyerekkoromban nem is kaptam meg a megfelelő érzelmi támogatást, toxikus apa mellett nőttem fel. Én se így születtem, amilyen most vayok, illetve nem is a nevelésemnek köszönhetem. Kemény munkám van benne, évek munkája, sok elbukás is. Rengeteget olvastam, jártam előadásokra és pazichológushoz is. Mert nem akartam a traumák árnyékában leélni az életem.

Mindenkinek adott a lehetőség, hogy kezdjen valamit magával. Arról nem tehet, ha rossz dolgok történtek vele, meg ha szar családja volt, de mikor 30 évesen is azzal takarózol, hogy hát a múltad tehet róla, akkor ott gondok vannak. Futottam már bele ilyenbe. 35 éves férfi, függőségekkel, toxikus viselkedéssel. Érezte, hpgy nem jó ez, de mindig a gyerekkorát okolta. Neki is elmondtam, hogy sajnálom ami vele történt, de eltelt azóta 20-25 év...:)

Kicsit olvasgass fejlődéslélektant, személyiséglélektant, és megérted, hogy sokaknak miért nehéz átugrani a saját árnyékukat.

A segítő szakmáknak van egy mottója: a mérce nem én vagyok.

Tehát hiába verem a mellem a fél téglával, hogy én bezzeg min mentem át, és "megharcoltam" ....nem számít.

Mert nem járok a másik cipőjében.

Nem tudhatom, min ment keresztül, vagy ha hasonlót én is átéltem, nem tudhatom, hogy a másiknak mennyi ereje volt ugyanazon keresztül menni.

Mindenki más.

Örülj neki, ha ki tudtad rágni magad ilyen-olyan csapdából, talpra tudtál állni, de vannak olyan történések, amik beleégnek az emberbe.

Sok munka , önismeret, motiváció, esetlegesen betegség-belátás , stb.kell hozzá.

Nem mindenkiben van ez így mind egyformán jelen.

És van, aki nem is érzékeli, hogy baj lenne, és változtatnia , fejlődnie kéne.

Az viszont igaz, hogy, mindenki felelős a saját életéért.

Nem lehet minden esetben korábbi trauma , sérelem stb.mögé bújni, mindig másokat , a világot akármit hibáztatni.

Nyilván, sokan a könnyebb utat választják, nem vállalnak felelősséget semmiért, és akár egész életüket így élik le.

Tudod, vannak ilyen emberek, akiknek minden megoldásra van egy problémájuk. :)

Nem mondtam se azt, hogy ez könnyű, se azt, hogy én lennék a mérce és mindenkinek ott kell tartani, ahol én.

Egyedül azt mondtam, hogy mindenkinek adott a lehetőség, hogy fejlődjön és aki nem él ezzel, nem tesz semmit, azt én nem tudom sajnálni és nem tudom tisztelni sem.

Ellenben aki még nem járta be az utat, de elindult és akar és tesz érte, azt igen. Attól függetlenül, hogy még nincs azon a szinten.

Az én példámat csak amiatt hoztam fel, hogy ne gondold azt, hogy nekem ne lett volna sok meló az önfejlesztés, meg könnyen beszélek ha szuper a múltam. Annyi a lényege, hogy ha nekem ment másnak is megy. Nincs kifogás. De nyilván mindenki útja egyéni.

Nem kell kiforgatnod a szavaim hogy okoskodj

Eddig azt hittem érdemi módon beszélünk a témáról.

Tévedtem.

Nyilván ez neked "okoskodás".

Nekem meg tapasztalat, a munkámból adódóan.

Idézet tőled:

"Ha nekem ment, másnak is megy. Nincs kifogás." (???)

Még mindig azt gondolod, hogy nem azt írtad, hogy te vagy a mérce.....?

Nem kell kiforgatni a szavaid, (nem is tettem), úgy látszik megteszed ezt magad is.

Részemről itt a vége.