Mit gondoltok az incelekről, kinek a hibája ez az egész? 24/L

Ebben nincs benne, hogy amúgy mindent és mindenki mást hibáztatnak a helyzetükért?

Amúgy bár hasonló helyzetben vagyok (leszámítva a hibáztatást), engem marhára irritál ez a kifejezés...

Én empátiával gondolok rájuk, rengetegen nem gondolnak bele, hogy mennyire rossz lehet nekik. Sokaknak a szex, egy nőnek az érintése, ölelése egy teljesen természetes hétköznapi dolog, míg az inceleknek egy elérhetetlen álom.

Lehet elfogult is vagyok a témában, mert nem szégyellem én is az voltam régen, szerencsémre én nem ismertem ezt a kifejezést és így nem kategorizáltam be magam, hanem küzdöttem keményen addig amíg ki nem jöttem belőle.

Hogy valaki incel az lehet az ő hibája is és a körülmények hibája is. 20-22 éves kor alatt szerintem kevésbé az adott személy a hibás, ekkor a külsőt és valahol a személyiséget is inkább a genetika és a környezet határozza meg.

20 éves kor felett (nyilván már 15-16 évesen is kezdhet magával valamit az ember, most ne kössünk bele a részletekbe ) viszont már jobban megjelenik az egyén felelőssége. Lehet menni edzeni (tudom klisé de személyes tapasztalat, hogy sokat számít), már nem a szülő veszi a ruhákat. Fellehet keresni egy jó fodrászt, illetve a személyiségen, esetleg fel nem dolgozott traumákon ellehet kezdeni dolgozni akár egyéni szinten, akár szakember segítségével.

Viszont a genetika egy elég gonosz dolog. Azért ha valaki férfiként nagyon alacsony, vagy nagyon előnytelen az arca, esetleg mozgássérült, annak az átlagos számára felfoghatatlan kihívást jelenthez az ismerkedés. Nem beszélve arról, hogy a legtöbb embernek van lelke, és minden elutasítás, főleg ha az gonoszabban módon történik meg, komoly sebet hagy. És teljesen megtudom érteni aki az x-edik ilyen eset után inkább feladja az egészet. Sajnos az élet az mindig igazságtalan, rengetegen sosem fognak kikerülni ebből az incelségből :( .

Bizonyára ezek a tulajdonságok megfeleltethetők valamilyen pszichológia által leírt tünet együttesnek, de azt gondolom hogy nagyon könnyű most az új angol nyelvű kategóriákat használni, jaj, elnézést nem tehetek róla, én incel vagyok, jaj én nem vagyok örömlány, én sugarbaby vagyok..:)

A nagyon "incelkedőknek" üzenném akik eléggé belemerültek az önsajnálatba, hogy én is 19 éves koromig (jó megszakításokkal mert ebből 8 évet egy bentlakásos általánosban töltöttem) anyám szoknyájához voltam "láncolva", nagyon bíztatott hogy ismerkedjek is de közben szerintem belehalt volna ha lett volna párom. Viszont mi után vele megszakadt a kapcsolatom elkezdődött az igazi életem, ráadásul én egy súlyos fogyatékossággal rendelkezek így autót sosem fogok vezetni és sok nő lehet hogy sajnálni fog de a pasit nem látja meg bennem, ezt gondoltam.

21 éves koromig párkapcsolatom nem volt, kisebb "tapogatózások" igen de gőzöm nem volt hogy mit és hogy kellene csinálni ha egy kedves szimpatikus lány közelébe kerülök... Vagy eltúloztam mint az ámerikai filmekben és túl hamar túl nagy virágcsokrot vettem, vagy úgy kezeltem a hölgyet mint egy haver, de ezekből tanul az ember.. Ott kezdődött a nyitás hogy először barátaim lettek amikor bekerültem az egyetemre és nyilván nem lehet teljesen a nemtől függetleníteni a dolgot de csak azért nem volt szimpatikusabb egy felsőbbéves segítsége mert ő lány volt, és így ez a társaság elhívott kirándulásokra közös programokra és megtanultam szépen lassan kommunikálni.

Utána voltak lazább és két hosszabb kapcsolatom is, de mindenkinek, még az inceleknek is ott a lehetőség hogy pszichológushoz forduljon, ha ő ezt nem teszi meg azért nem a nők vagy mi többiek vagyunk a hibásak, én mikor már párkapcsolatban voltam meg is tettem ezt amikor problémánk volt.

Az a baj hogy sokan nevezzük akkor inceleknek az intimitást, az összebújást a szexet tekintik a mindennek, közben ez egy része csupán a kapcsolatnak, e mellé kell legalább is nekem az is hogy a társam valóban a társam legyen, nem árt ha közel azonos az értékrendünk is és ha valamiben nem értünk egyet teljesen akkor elfogadjuk a másik véleményét, és legyen sok-sok közös terület ami iránt érdeklődünk, pl én az utolsó párom aki sajnos már az exem egy spanyol nyelvtanfolyamon ismertem meg, úgy hogy egyáltalán nem állt szándékomban csajozni, de az órák után egyre többször és hosszabban maradtunk együtt, és mivel akkor is éppen tavaszodott ez a tény adott egy romantikus hangulatot..

Én nem igazán hiszek amúgy az internetes társkeresésben, számomra több negatív mint pozitív tapasztalatot hozott.

Ez nem egy online szubkultúra, hanem gyakorlatilag mindenki bele tartozik, aki huzamosabb ideje (1+ év) nem tud sem kapcsolatot, sem szexet összehozni.

Ezen az oldalon sértegetés, gúnyolódás céljára használják a szót a nőknél sikertelen férfiakra.