Normális, hogy 30 felé közeledve azt tapasztalom, hogy egyre kevesebb lányra izgulok fel?

Nem tudom, én amúgy mindig válogatós voltam (csak a vékony lányok tetszettek mindig), és eleve nem a punci érdekelt egy nőn igazán, de ez egy másik történet... azt kezdem érezni, hogy egyre jobban felértékelődik számomra az, hogy mennyire vagyok valakivel kompatibilis. Tehát már kevesebb illúzióm van, ha ránézek egy szép csajra, nem azt érzem, mint régen, hogy mindenáron össze akarok vele jönni, és majd lesz valahogy, hanem eleve azt nézem, hogy mennyire illenénk össze, mennyi eséllyel lenne lelkileg is hozzám passzoló.

Pl. a tinderen jó, ha minden 5. csajt jobbra húzok. Nem azért, mert fizikailag ne tetszene, hanem mert mondjuk látom a fizikailag szép csajon a vonásairól, hogy öntelt és énközpontú, és így már nem is látom annyira szépnek, hiába néz ki jól. Egy szelídebb arcú, természetesebb szolid csaj sokkal jobban tetszik.

(A másik meg, bár ez orvosi téma, hogy van sajnos egy urológiai gyulladásom, ami miatt minden fájdalommal jár, szerintem ez is hazavágja a libidómat, meg az, hogy ülőmunkát végzek és nem tudok annyit mozogni, mint kéne.)