Mennyire jó/rossz ötlet egy nőnek ovuláció idején elveszíteni a szüzességét, hogy meglegyen a "természetes síkosítás"? (18/L)

Tény, hogy a peteérés az a pontja a hónapnak, amikor a legnagyobb a veszély a teherbeesésre, de az óvszerhasználat alap, plusz tervezek utána esemémy utáni tablettát is bevenni, biztos ami biztos, már felírattam a nőgyógyászommal (Bár a páromnak már volt partnere korábban, szóval van tapasztalata. Nem hinném, hogy annyira rettegnem kéne attól, hogy kiszakad az óvszer).

Azért gondoltam erre a megoldásra, mert attól tartok, hogy annyira ideges leszek és zavarban leszek a szituációtól, hogy a hüvelyem nem fog tudni eléggé kitágulni és benedvesedni a (lehetőségekhez mérten kevésbé fájdalmas) aktushoz. Mindegy, mennyi szeretet és bizalom van köztünk, nekem akkor is ez lesz az első. Nem tudom félvállról venni és úgy tenni, mintha semmiség lenne.

Tudom, hogy első behatolás lévén valószínűleg mindenképpen fájdalmas lesz, de nem akarok rátenni még egy lapáttal azzal, hogy még a megfelelő nedvesség/ellazultság sincs meg hozzá, és nem tudom, hogy az egyszerű síkosító mennyire oldaná ezt meg. Ovuláció idején viszont nem kell félnem ettől, mert akkor bármiféle erőfeszítés nélkül nedves az intim területem (még tisztasági betétet is használnom kell a sok átlátszó váladék miatt), és valószínűleg a hüvelyem is "befogadókészebb".

Mennyire helytálló az elméletem? Nem lenne jobb ilyen esetben a peteérés idejére időzíteni az első alkalmat, megfelelő védekezes mellett?

Bocsánat a kérdésért, csak nem akarom elmondani ezt a felvetést a páromnak, amíg nem tudom biztosra, hogy tényleg ésszerű és nem egy rossz megoldás.