Mélységesen undorodom a maszturbációtól. Hogyan változtassak ezen az érzésen?

Nem igazán fogalmaztam meg ezt az érzést korábban sosem, de úgy érzem, kezd égetővé válni a probléma.

Lány vagyok, előre legszögezném, hogy egyáltalán nem prűd. Sok dologra nyitott vagyok szex terén, sőt, egyébként a közös masztitól sem zárkózom el teljesen.

Ugyanakkor, a gondolat, hogy a párom nélkülem él meg ilyeneket, óriási undort vált ki belőlem. Nem tudom, miért. Nem akarom kisajátítani, vagy ilyesmi, csak ezen a téren van ez az érzésem...

Számomra a szex nagyon érzelmi alapú, olyan dolog, amit csak a párommal akarok megélni. Ha tudom valakiről, hogy szexhez hasonló gyakorisággal (szóval mondjuk naponta) csinálja, akkor a szeretkezést a továbbiakban inkább egyfajta ürítésnek érzem a részéről, mintsem az érzelmek kifejezését. Egy undorító ösztöni dolog az egész, amit nem képesek az emberek elfojtani addig, ameddig nem találkoznak a párjukkal, vagy legalább ritkítani az önkielégítések számát. Az teljesen más dolog, ha együtt, egymás képeire, hangjára, fantáziájára történik a dolog, mert ott kifejezetten egymást kívánják a felek. De az, hogy "a másik félnek nem volt kedve épp"... lehet, hogy csak én működök így, de nekem egész könnyen meg lehet hozni a kedvemet, és ha valaki a kisujját se mozdítja ezért, akkor elég lusta a szememben. Nem az élvezetemen van a hangsúly, hanem, hogy szeretném, ha én lennék az egyetlen a páromnak ilyen téren, és szeretném, ha velem élne meg ilyen csodálatos örömöket. Egyszerűen szeretnék én lenni az, aki azt a fenomenális érzést keltheti benne, ezzel is kifejezve azt, hogy mennyire odáig vagyok érte.

Nézzetek hülyének, vagy amit csak akartok, de én tényleg így gondolkodom. Kiábrándít annak a gondolata, hogy esetleg csak ürítésre vagyok használva (még egy erősen érzelmeken alapuló kapcsolatban is felmerül bennem ez a gondolat).

Mielőtt valaki erre tippelne esetleg: igen, volt olyan ember, akiről kiderült a kapcsolat alatt, hogy körülbelül ugyanannyit értem neki, mint a jobb keze. Vagy talán annyit sem.

Győzzetek meg a "normális" nézőpontról, kérlek... Nem akarok ilyen gondolatok miatt kiábrándulni az egész (kevésbé érzelmek által működtetett) férfi társadalomból, mert érzem, hogy nem jó a hozzáállásom. :/