Az a nő, aki szűz marad 20+, 30+ körül, de volt már sok udvarlója, túl sokat képzel magáról?

21 évesen veszítettem el.

Ok: brutalisan feltem a pasiktol, a parkapcsolatoktol, a szextol, mindentol.

Ha tetszett valaki remegtem a közelében. Ha nem egy brutal megértő parom lett volna elsore, tuti szűz maradok eletem vegeig. Azota is hálás vagyok a sorsnak, meg ugy mindennek, h megismertem Ot.

Azota sokkal konnyebben ismerkedek, de meg igyis hónapokba telik, h barkit közel engedjek, es ez nyilvan nem tetszik sok pasinak es keres egy egyszerűbb célpontot. Hat ez van. Probalok változni, de teljesen nem megy. En nem az egyik kapcsolatból a másikba ugráló tipus vagyok.

#7: „5: és a terápián miben tudnak neki segíteni?” Abban, hogy – a konkrét kérdéssel kapcsoltban, amivel a terápiára ment - feltárja, hogy mik az okai, hogy ezt vagy azt tesz/nem tesz az ember, és utána a terápia segít megtanulni saját magát elemezni, hogy ezt más helyzetekben is később, saját magától képes legyen, és ezáltal kevesebb olyan dolgot tegyen, ami rossza saját magának bármilyen okból.

„#3! Egy 30+ szűz nőről azért mindenképpen feltételezhető, hogy valahol valami nem stimmel vele! És ugyan ez elmondható az ilyen korú, hasonló cipőben járó pasikról is!” Ez az utolsó betűig igaz. Én 24 évesen lett barátnőm először (valójában csak pótszernek, reklámnak kellettem) , és 38 évesen vesztettem el a szüzességemet az „első nőm”-mel.

„8: és mi nem stimmel vele?” Aki 7 helyett 9-10 éves korára nem tud olvasni, azzal mi a baj ahhoz képest, aki (pl.) 21 éves kora helyett 27-30 éves, mire elveszíti a szüzességét? Az, hogy vagy nagyon a tanulás(/később ugyanez a karrierrel) töltötte ki az életét, tehát keveset törődött az emberekkel, vagy betegre kellett vigyáznia vagy a testvéreire, … vagy olyan mentális hátizsákot hordoz, ami gyanús. És a potenciális (szex/élet)partner, amikor választ, miért akarjon az élet/kapcsolat elkerülhtetlen buktatói mellé még többet? Minden életkorhoz van egy mérce, amit addigra „el szoktak érni” (20 éves korra érettségi) az emberek, és van egy minimum, „ami alatt meg hagyjuk”. Ezt persze felülírhajták megérthető dolgok.

A statisztika azt mondja, hogy a dolgokat lehet sikeresen elkezdeni (pl. szexuális életet) vagy befejezni később (pl. pelenkahasználat), mint a nagy többség, de nem ez a jellemző. A „nagyon kilógás a sorból” többnyire valami bajt jelez. Ennek iskolapéldája Sheldon Lee Cooper az Agymenőkből.

#11: „de meg igyis hónapokba telik, h barkit közel engedjek” Miért nem kérsz segítséget (pszichoterápia), hogy ezt feldolgozd és megszabadulj tőle? A lehetőségek ilyen elvesztése nincs hasznodra. A hónapokig görcsölésről leszokni még nem lenne egyenlő az ágyról-ágyra röpködéssel.

„es ez nyilvan nem tetszik sok pasinak es keres egy egyszerűbb célpontot ” Ez így van, és nem is nagyon róható fel nekik. Ez a viselkedés azt sugallja, hogy az illető görcsös. Valószínűleg(!) nem csak a szexben.

Hát “kedves” utolsó, nem kertem tanacsot. A kérdezőnek valaszoltam. Elesek sok esélytol? Ok. Ez van. Tulelem. Egy percig nem hibáztattam a férfiakat sem...

A szexben pedig az aktualis párommal, ha felépül a bizalom nem vagyok gatlasos, sooot...Bar gondolom ezt mar nem fogod elhinni, de nem is erdekel..