Fiatal fiúk/férfiak, akik hosszú ideje tartó párkapcsolatban éltek! Még mindig ugyanúgy kívánjátok a párotokat/feleségeteket?

Változó. 20 évesen volt olyan mélypont, hogy kb "elfelejtettünk" szexelni egy hónapig. Most 35 évesen, két gyerekkel meg van olyan, hogy a hét minden napján.

"Eleget dolgozok így is. Nem akarok a magánéletemben "dolgozni"."

Elszomorító gondolat. Én fordítva élem meg, én szívesebben dolgozom a kapcsolatomban, mint a melóhelyemen. Több értelmét látom, és többet is ad.

"az a láng, aminek küzdeni a fennmaradásáért, már nem az igazi, nem ösztönös"

Nem, valóban nem. Az ösztön nem tart egyben egy kapcsolatot. Egyúttal ha a kapcsolat egészséges, az ösztön visszatér.

#10 ez azért van mert már nem kötnek az érzések a párodhoz. A véleményem hogy teljesen felesleges fenntartanotok ezt a kapcsolatot. Engedjétek el egymást jobb lesz mindenkinek.

Ezzel együtt egy kapcsolat olyan mint a gyümölcsöskert. Ha gondozod, ápolod akkor ízletes termést hoz. Ha csak elvársz és mindig csak szüretelni akarsz benne akkor "elgyomosodik" és kukacos lesz a gyümölcs.

Egy kapcsolatba mindkét félnek bele kell tennie. Nem működik ha az egyik fél mindig csak elvár és követel, de ő maga semmit sem tesz. Tenni meg akkor akarsz ha szereted a másikat, fontos (még). Ha nincs meg az érzés akkor nem, a lakótársadnak sem sütsz tortát nem igaz?

Ezzel együtt sokan elkövetik azt a hibát hogy beleragadnak abban ami már nyilvánvalóan nem működik. Kényelemből, megszokásból, az egyedüllét miatti félelemből, a gyerek/ház/vállalkozás stb. miatt. Inkább leélnek egy életet boldogtalanul.