Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Velem van a gond vagy a társadalommal?
Magamról: szokásos: 25 éves vagyok, nem volt barátnőm, barátom sincsen, nincs szociális hálóm és életem, mert kétszer volt idegösszeomlásom. Ennek oka pedig az: hogy érzékeny "lélekkel" születtem. Ehhez természetesen amilyen cinikus az élet, ronda vagy legalábbis a nagy többség számára nem előnyös külső párosult. Az óvodától a munkahelyig értek megkülönböztetések, csúfolások a tanárok részéről is!! A gimnázium volt a legtragikusabb, tomboló hormonok, rossz külső, és márkás divatos ruhákra sem volt pénzünk. Próbálkoztam osztályon belül és kívül csajozni de mindig csak a méla undort kaptam, válaszul. 22-es csapdájába estem: ha kiálltam magamért agresszív szociopata lettem, ha nem akkor meg tutyimutyi f---. Bármit csináltam nem volt jó, céltábla lettem a fiúk és lányok szemében, szinte ciki volt engem nem utálni. Később a gimi után megkérdeztem az egyik csajt, aki ennek az egésznek volt a fő mozgatója, hogy ez miért volt, erre az volt a válasz hogy nem tudja, csak úgy... (Tehát csak divatból gyűlöltek...)A legszebb az egészben az volt mikor a szüzességem miatt aláztak meg, mert én még egy barátnőt sem tudok összeszedni... Szóval így lett nekem két idegösszeomlásom. 20+ évesen ami alatt az összes ismerősöm (a maradék) elpártolt tőlem, cserben hagytak.
Tudni kell még azt is rólam, hogy: soha nem voltam bulizós, diszkós. Alkoholt is viszonylag későn ittam. Sokkal többre értékeltem egy egy hosszú beszélgetést egy jófajta vörösbor mellet mint diszkóban leledzeni. Ehelyett sokat olvastam, művelődtem, főleg gimi alatt. Mert jó voltam töriben, strébernek tituláltak (töri fakultációra jártam, emelt töriből is van értségim.)Egyetemen egy csúnya lányt környékeztem meg de az is elküldött melegebb éghajlatra. Sok lánynál próbálkoztam, reformátusok voltak a legálszentebbek... (istenben már nem hiszek, mert van annyi szociális és kulturális tapasztalatom, hogy csak a buták és azok hisznek benne vagy van valamilyen vallásuk a 21. században! akiknek semmi gondjuk az életben és elvannak a saját kis istenünkkel, mert összejött nekik az élet. Másik a gondatlan ateista aki magával van eltelve meg az egójával.)Régebben úsztam, kocogtam, bicikliztem, egyszer általánosban elmentem kosarazni de ott is rám ordibáltak hogy ne merjek labdához érni. Igen a saját csapattársaim, akik 8.- ososk voltak. Amikor 12. felé partnert kellet választani, a szalagavató felé, akkor is széjjelaláztak a lányok.
Tinderen és Badoon is fent voltam, de igazából semmi nem lett, néha egy egy beszélgetés de ezután el is tűntek - de ekkora már teljesen ki lettem égve és vagyok a mai napig. Enyhén szkizoid szerű tüneteim is voltak az idegösszeomlásom alatt úgyhogy arra jutottam, pszichopata nem biztos nem lehetek. De szak pszichiáter szerint sem vagyok az csak enyhén súrolom a határát.
Sokszor jól esett volna egy baráti ölelés, egy kedves érdeklődő jó szó lányoktól de ha barátként tekintettem az adott illetőre akkor sem kaptam ezt meg. egyszerűen közömbösek volt felém mindenki, amikor meg szenvedtem belém is rúgtak nekem ez a tapasztalatom erről a társadalomról. Érzéketlen. Mást si lehetne mondani, de a többi hab a tortán...
Természetesen én sem vagyok hibátlan, utolag mindig rájövök hol rontottam, de az érintettekkel nem tudom megbeszélni - én igényelném elvarrni a szálakat - mert a viselkedésük nem érett. Igen! Így ahogy írom. Sokáig azt gondoltam én vagyok éretlen és beragadtam úgy 18 éves kor körül, de minden egyes próbálkozásnál rájöttem, hogy nem én hanem ők. Mert megbeszélni se tudtam velük mert letiltottak fb-on, élőben meg legalább hét-nyolc éve nem találkoztunk.
Most akkor velem van a gond vagy a társadalommal?
válasza:Az a baj hogy van nálad baj a fejben, de a társadalmi felelősség ebben azért sokkal nagyobb. A mai világban amikor mindenki felfelé nyal, és lefelé tapos, a kedveséget totálisan elnyomják.
Aztán egy szép napon egyszercsak bekattansz, és lemészárolsz 10 embert..
válasza: válasza:Az a bajod, hogy egyrészt túlagyalod a dolgokat, másrészt görcsösen küzdesz olyan dolgokért amik nem mennek és ez frusztrál.
Az javasolnám, hogy egy időre felejtsd el a csajokat!
Ott a jobb kezed, intézd azzal az örömöd.
Kezdj el élni!
Biztos voltak gyerekkorodban vágyaid amiket nem tudtál megvalósítani. na, ennek most jött el az ideje. Tanulj pilótának, utazz, próbálj ki sportokat, mindegy, amire vágysz.
Aztán majd amikor ezekben találsz örömöt, és az látszik rólad, hogy boldog vagy majd lesznek csajok is. ;)
Voltam pszichológusnál, család állításon. Jól leírta a helyzetemet de ennyi, lehet az időhiány miatt de nem jutottunk előrébb.
Érdekes a szavazás nagy az előítélet és nincs empátia. :(
válasza:"mindkettő" opció nincs?
ha ez így történt, akkor kétségtelenül sok kellemetlen élményed volt gyerekként. ugyanakkor több-kevesebb sérelmet mindenki hoz magával a gyerekkorából, és a felnőtté válás része ezeket kimelózni magadból. nem lehet egy életen át a régi sérelmeidre hivatkozni. pontosabban: lehet, de egyrészt a saját életedet herdálod el vele. másrészt ismerkedés terén lényegtelen, mitől lettél olyan, amilyen. a barátságok és párkapcsolatok azért születnek, mert őszintén kedvelsz valakit, mert jó az illetővel lenni, és nem azért, mert sajnálod a múltja miatt.
válasza: válasza: válasza:Szia!
Igazából sok mindennel van itt baj, nem lehet egyetlen dologra rámutatni, hogy ez a hibás.
Bár az emberiség sokat fejlődött, igazából még mindig távol vagyunk attól, hogy valóban civilizáltnak lehessen nevezni. Főleg az iskolák. Annak megértése és elfogadása, hogy nem midnenki 100%-ig ugyanolyan, bizony sokaknak nem megy. Ennek is persze megvannak a maga okai, társadalmi, családi, és egyéni szinten is. Az érzelmességet kifejezetten utálni szokták. Nincs ez így jól, de sajnos ez van.
Nem tudom, hogy a családod milyen, de én esélyesnek látom, hogy ott is vannak problémák. Aki egy normális értékrendet hoz otthonról, az nem fog így összetörni.
Nyilván a te hozzáállásod sem jó mindenben. Túl nagy jelentőséget tulajdonítasz másoknak, és a külsőségeknek. Nekem sem voltak soha "márkás" ruháim, de a legkisebb mértékben sem okozott semmiféle törést. Sőt, most, felnőttként is azt veszem, ami tetszik, vagy ami praktikus okokból ideális, és nem érdekel, hogy van-e rajta valamilyen trendi márkaplecsni, vagy sem.
Továbbá a magad életét kell élni! Persze, van úgy, hogy az ember vágyik másnak a sikereire, de - főleg párkapcsolati téren - tilos görcsölni! Ezernyi tényezőn múlik, hogy kinek hogy alakul a magánélete. Ezen tényezők között pedig rajtad kívülálló okok is vannak szép számmal. 25 éves vagy. Nem vagy öreg. Ha sikerül túllépni az eddigi sérelmeken, ragyogó életed is lehet! Csak egyet tarts szem előtt: próbáld meg mindig a helyzetből a számodra legjobbat kihozni! Nem kell rágörcsölni, hogy épp nincs barátnőd, meg nem kell emiatt bánkódni, emellett viszont megláthatod az élet más területein levő lehetőségeket. A mentális betegségek zöme egy csapásra elillan, ha az embernek sikerül egyenesbe jönnie.
válasza:"Érdekes a szavazás nagy az előítélet és nincs empátia. :("
Ez a szavazás igazából nem arról szól, hogy veled van-e a probléma. Ez arról szól, hogy az emberek szeretnek-e bűnbakot keresni, vagy képesek elfogadni, hogy nem minden az egyénen múlik?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!