Ki, hogy vélekedik a monogániáról?! Életszerű?

#7 Szerintem egy igazán hosszú kapcsolatban már az sem számít, mennyire élte ki magát az ember. Az idő haladtával kopnak az emlékek, tehát idővel újra meg akarja tapasztalni az ember milyen is mással lenni. Meg még ha esetleg meg is maradnak emlékként a fiatalkori élmények, egy idő után akkor is vágyik az ember a másra, az újra, újra megélni az ismeretlent, újra megélni, hogy idegen testhez nyúl, testet fedez fel, megtapasztalni megélni érezni az új, a más érintést, közeledést...

#6

#10:

"a skandi szociáldemokrácia nem gazdasági berendezkedés, hanem politikai irányzat, gazdaságpolitikát tekintve pedig szintén kapitalista keretek között mozog"

Tudom, ezért szedtem ketté, kiemelve a gazdasági modell részt. Azt akartam ezzel kifejezni, hogy hiába van egy adott gazdasági modellnek némi előnye, ha silány hozzá a társadalom...

"Azt akartam ezzel kifejezni, hogy hiába van egy adott gazdasági modellnek némi előnye, ha silány hozzá a társadalom..."

Ez így van.

Én nő vagyok, nem értem a kérdést... aki nem gondolja működőképesnek a monogámiát az csinálja akivel csak kedve tartja, aki meg egy embert szeret az szeressen egyet. Szerintem mindenkinek illene ismernie magát és az igényeit, de úgy látom sokan azt se tudják eldönteni milyen munkát szeretnek csinálni, vagy melyik csoki esik nekik jobban, nemhogy kivel éljenek le egy életet és kivel ne...

Egyébként az evolúciós alapja mindkettőnek megvan, egy ember átlagosan 2 évig szerelmes, de vannak olyan idős házaspárok akik szerelmesek 20-30 év után is, ezért azt gondolom, hogy az ember olyan szociális állat ami mindkettőre alkalmas.

Ennek ellenére szomorúan konstatálom, hogy a másik becsapása a saját szexuális kielégülésünk érdekében sok ember számára opció... szerintem egy erkölcsös és értelmes ember meg tudja oldani ezt a dilemmat becsületesen, a másik átverése nélkül.