A megalázottság élvezése mitől alakul ki? 22l

elég nagy baj, és főleg neked.

ugyanis szexuális energiává torzítja az egod, egy múltban történt traumád.

lehetséges, hogy te azt hiszed szex közben, hogy borzasztóan izgalmas, hogy újraéled a nyomorod, de a lelkivilágod már nem egészen így gondolja, és ezt saját magadon is érzékelheted, az ilyen alkalmak után, hogy valami nem jó. lehet szorongás, bűntudat, félelem, szomorúság, tökmindegy. egészen biztosan nem érezheted utána, hogy minden rendben van.

(ha nem éreznéd, hogy ez gáz, akkor nem tetted volna fel a kérdést sem itt. a lelkiismereted tette fel.)

nem beszélve arról, hogy azok, a férfiak, akik ebben segédkeznek, és megaláznak téged szex közben, azok hasonlóan ebbe menekülnek a traumáik elől, és szentül hiszik, hogy férfias dolog egy nőt traumatizálni az ágyban, nos, nem az.

ugyanis egy olyan fickó, akinek standardnek számít, hogy egy nőt az ágyban felpofoz, minden szarnak elhord, leköp stb., az valószínűsíthetően ágyon kívül is hasonlóan viselkedik, ergo a párkapcsolat rész sem lehet túlságosan kellemes.

tedd fel magadnak a kérdést, hogy mazochista rongyként akarod-e leélni az életed, aki egy pszichopata csődtömeg felesége lesz egyszer, vagy pedig szeretnéd magad értékes embernek érezni, olyannak, akivel kedvesen, tisztelettel bánnak, és mondjuk nőként kezelnek.

az, hogy az ilyen szürke ötven árnyalata típusú szennyfilmek kb. a nők kedvencei, nem azt jelenti, hogy ez mennyire izgalmas dolog, hanem azt, hogy a nők többsége lelkibeteg, amit lehetséges, hogy terápiával kéne helyretenni, ahelyett, hogy szadista állatokkal állnak össze.

11. Az a baj hogy aki hosszú ideje erről fantáziál, az csakis így tudja elképzelni az "együttlétet". Persze, tudjuk mi hogy gáz így az egész.. sőőt nagyon nehéz ehhez megfelelő társat is találni, de mégis amit levezettél "hogy normális lenne" az nekünk ismeretlen. Vagyis el tudjuk képzelni, de nem tud igazán "lázba hozni" és hosszú távon pl én azt érezném az énem jelentős része megszűnne (ha a normális utat választanám).

Tehát kb azt érzem a normálisan működő vágyak nekem pl kevesek. én ettől vagyok az aki vagyok h szeretem az alárendelt szerepet. Másképp inkább nem is kéne párkapcsolat.

De egyébként igazad van. Ez hosszú távon nem jó. Viszont annak sincs értelme hogy elveszítsem azt aki vagyok.

ha te azonosítani akarod magad - életed végéig - a traumáiddal, és szentül hiszed, hogy te a traumáid vagy, akkor persze, igazad van.

aztán az is egy megoldás, hogy ezeket a dolgokat felkutatod magadban, értelmezed, és elengeded.

önmagadat elveszíteni nem tudod. csak az egod ijesztget ezzel, hogy megszűnsz félig létezni megalázottság nélkül.