Hímsovinisztából szubmisszívvé váltam? Miért?

Mindig is az voltál. Te nem a nőket utáltad, hanem saját magadat amiért gyenge voltál.

Ha rájöttél mire vágysz, végre megszabadulhatsz a démonjaidtól.

Nálam ugyanez.. már gyerekkorom óta "bántottam" a lányokat.. piszkáltam agresszív voltam velük stb. Aztán a barátnőimmel is, mindig úgy viselkedtem mint egy igazi tapló, mindig megbántottam őket (fizikailag persze sose bántottam őket, de lelkileg meg mások előtt annál többet)

Melóhelyen beálltam a hímsoviniszta főnököm mellé aki hihetetlen módon lenézett minden nőt és mindenben neki adtam igazat, röhögtem a poénjain, meg gyártottam én is a megalázó vicceket, megalázva ezzel jópár nő munkatársamat.

Aztán egy szexkapcsolatban egy rendkívül nyitott, intelligens és gyönyörű (és a legfontosabb, h domináns) lánnyal kipróbáltam a bdsm-nek, meg úgy a hétköznapi életnek azt a felét is amikor a nő irányít, megaláz, használ engem... Előtte, nem véletlenül, mindig nagyon messziről kerültem ezt a témát, tabuként tiltva volt, minden előző barátnőmmel! Mert sztem tudatalatt tudtam h ha csak egyszer sor kerülne rá azonnal behódolnék.. És így is történt

Tizenvalahány év megalázását és fájdalmát kaptam vissza abban a pár hónapban, annyi különbséggel h ezt mindketten élveztük.. de egyszer és mindenkorra a rabjává tett.

Azóta el se tudom képzelni máshogy az életemet. Lassan már kétségbeesetten keresem a domináns partneremet, bár már voltak ígéretes jelek, de még nem találtam meg az igazit.. Közben fizetős "szolgáltatókhoz" járok..

De egy dolog biztos, hogy mennyire ironikus, hogy régebben lenéztem és kigúnyoltam a "nőket" és most azért könyörgöm h a csizmájuk talpát nyalhassam tisztára.