Mi lehet az oka annak, hogy nem tudok masztizni, mert nem élvezem, és sírok tőle?

Nem járok orvoshoz, gyógyszert sem szedek, csak vasat, de azt se régóta. Nagyon sokszor gondolkodtam már rajta, hogy el kéne mennem egy pszichológushoz/szexuálpszichológushoz, csak egyrészt sajnálom rá a pénzt, meg nem tudok idegeneknek erről beszélni (itt anonimul, írásban teljesen más), másrészt valószínűleg két különböző pszichológus (illetve pszichiáter) kéne, azt meg végképp nem tudom megfizetni.

#5: Nehéz kérdés. Már csak azért is, mert viszonylag rég volt, meg nagyon kevésszer. Azért szerintem szoktam élvezni, csak nem nagyon. Pl tökre nem értem azokat, akik naponta többször szoktak szexelni, amikor annyi sokkal jobb dolgot csinálhatnának helyette... De azért nem undorodom tőle, sőt, szoktam is kívánni, csak egyre kevesebbszer (az utóbbi pár hónapban szinte egyáltalán nem, előtte kívántam, csak ritkábban, viszont mindig is tök jól megvoltam nélküle). Utána olvastam, eddig ez a szürke-aszexualitásra haosnlít nagyon (ami az aszexualitásnak egy ága), viszont van még valami. Volt egy munkatársam, akiért nagyon durván odavagyok, ő számomra külsőleg 10/10, tényleg, ő nagyon tetszik. És amikor még együtt dolgoztunk, minden nap, minden pillanatban flörtöltem vele, meg bókoltam neki, meg szexuális utalásokat tettem, és nagyon sokszor csak annyitól is benedvesedtem, hogy beszéltem vele, meg hogy egész nap láttam. Na most ha aszex lennék, akkor szerintem ez nem lett volna így.

Egyszerre írtunk, hatos, szóval csak most látom. nagyon durva ez a gyerekként megerőszakolós sztori, úristen. Velem ilyen tuti nem volt, sőt, tizenévesen még arról "fantáziáltam", hogy bárcsak megerőszakolnának, mert annyira levegőnek néznek, és nem kellek senkinek. Tudom, beteg, és már nem szeretném, ha megerőszakolnának, de az önbizalmam sosem volt a toppon... Szerintem gyerekként tényleg nem volt semmi ilyen traumám, az se viselt meg soha, hogy a szüleim nincsenek együtt (születésem előtt mentek szét). Arról fogalmam sincs, hogy fiatalabbként miért nem próbáltam... tényleg nem tudom. De nem is érdekelt. Pedig 15 évesen tetszett meg először valaki, de szerintem még vele se képzeltem el semmi szexuálisat, sőt, az utána lévő viszonzatlan szerelmemmel sem.

Na akkor térjünk rá az "exemre". Na hozzá már tudok kötni traumákat, többet is, szexualitással kapcsolatosat is, meg a depressziót is. Az eredeti kérdésedre a válasz, miszerint együtt voltunk-e amikor először próbáltam; nem, de ismertem már. De igazából nem is voltunk együtt soha hivatalosan (nem volt kimondva), csak egyszerűbb volt alapból exnek írni, mint magyarázkodni. De egyébként teljesen olyan volt, mintha együtt lettünk volna, tökre olyan volt, mint egy kapcsolat, ezért is viselt meg mégjobban, amikor vége lett, hogy azt se tudom, mikor lett vége, mert sosem szakítottunk, sosem adott magyarázatot, sosem válaszolt a kérdéseimre. De nem akarok össze-vissza beszélni mindenről, a szexszel kapcsolatos rész is hosszú. Nem feküdtünk le sokszor (ötször összesen), de szex közben mindig normális volt (kivéve egyszer, arra majd a végén kitérek), viszont másnap... vagy egy hét múlva, egy hónap múlva, fél év múlva... Úgy viselkedett velem, ahogyan én a legnagyobb ellenségemmel se viselkednék. Úgy beszélt velem, mintha aseggéből rángatott volna ki, olyan bántó dolgokat vágott a fejemhez, amiket én soha senkinek nem mondnaék, még akkor se, ha utálnám a másikat. Nagyon megalázó dolgokat. Pl amikor az volt a téma, hogy nem kellek senkinek és egyedül fogok meghalni, akkor mondta, hogy az aluljáróban fetrengő csövesnek TALÁN kellenék. De érted, azért még annak se biztos. Meg azért van macskám, hogy valaki szeressen. Vagy egy másik fiú volt a téma, és hogy szerinte mit írjak neki, hogy "leszálljon rólam" (nem mintha valaha is rám lett volna állva). Írjam le neki, hogy mennyire "ügyes" vagyok, attól tuti lekopna... Eezer meg ezer ehhez hasonlót tudnék még írni, de már így is túl hosszú, de a lényeg remélem átjön. De amúgy csak alapból a viselkedése is elég gáz volt, hogy randi közben más csajokat bámult és még nekem is mutogatta őket. Egyszer-kétszer szerintem elviseltem volna, de nem túlzok, naponta átlagosan ilyen 8-15 lányt nézegetett és mutogatott, hogy nézzem már, milyen jó melle/segge/lába/haja/mosolya/akármilye van.

Mondtam, hogy lesz egy szex közbeni dolog, amire kitérek. Igazából én ezt nem éltem meg traumaként, maximum csalódtam benne. Egyszer kipróbáltuk hátulról, én is akartam, de nem tetszett, oké, ezzel még nincs baj. Következő alkalommal megkérdezte, hogy mehet-e oda, amit nem engedtem, megkérdezte még párszor, meg "naaa, légyszi", de továbbra sem engedtem, viszont mégis átrakta... Megjegyeztem, meg tisztán emlékszem rá, de nem fogtam fel traumaként.