Férfiak! Ha már unnátok a párotokat, vagy nyitottá válna a kapcsolat, felkeresnétek alkalom adtán egy olyan exet, aki valaha nagyon kedves volt nektek?

Én vagyok az ex és kíváncsi vagyok, hogyan látjátok ezt férfi szemmel.

Lehet kéne némi info, hogy átláthatóbb legyen, megpróbálom nagyon tömören leírni, a fontosabb dolgokat és ami miatt számomra kicsit zavaros is az egész..

Szóval volt köztünk nagy távolság és pár évvel fiatalabb is volt, huszonévesek voltunk (éppen hogy..). De így is 3 éven át találkozgattunk, amikor tudtunk és nagyon jó volt minden, testileg, lelkileg.

Eleinte komolyan indult a kapcsolatunk, azt hiszem ő is nagyon kötődhetett hozzám lelkileg is, de végül ő adta fel hamarabb a távolság miatt, bár konkrét szakítás nem volt.

Viszont ő volt az is, aki ezután időnként valamilyen módon keresett. Én úgy éreztem, elszúrtam a dolgokat a túlzott ragaszkodásommal, meg félre is értett, ami a komoly kapcsolat felvetését illeti, ugyhogy inkább kivártam, ő mit lép.

Kezdetben még az elején szerelmesnek látszott, a végén azt mondta, részéről csak barátság, de fontos vagyok neki.

Kicsit furcsa, hogy sosem láttam féltékenynek és mondta is, hogy nyugodtan keressek valakit, ő is keres, de attól még találkozhatunk.

Legutóbb pár éve írt nekem egy kedves, nosztalgikus üzenetet, de láttam, családja van, megint nem nagyon tudtam, mire véljem, mit lépjek.

Viszont nemrég megtudtam, hogy ismerkedik...

Így már kezdem érteni.. persze lehet, én látok többet bele.

De miért ne maradhatna meg ez a kapcsolat lazább formában, ha volna lehetőség rá?

Szóval mit gondoltok? Mit tegyek?