Véleményed szerint a nők nagyon nagy része az apjához fűződő kimondatlan traumák miatt képtelen párkapcsolatot kialakítani?

Nekem pl tökéletes volt a kapcsolatom az apámmal, a mai napig nem hevertem ki az elvesztését.

Abban egyetértek hogy valahol minden nőnek ott motoszkál az apja mint férfi minta, ahogy a férfiaknak is az anyjuk mint női minta.

Viszont nem csak annak nehéz kapcsolatot kialakítania akinek rossz volt a kapcsolata az apjával, annak is ugyanolyan nehéz akinek jó volt.

Számomra apám volt a tökéletes férfi (nem félreérteni) a tökéletes úriember. És ha az aktuális pasim valami tahó dolgot mond vagy tesz, vagy bármit ami nem tetszik, rögtön ütközik a fejemben élő tökéletes férfiképpel. Hogy az apám ezt nem mondta volna vagy ilyet nem tett volna, tehát nem érhet fel hozzá... Az a baj hogy senki nem érhet fel hozzá.

Szerintem ezzel rengetegen vagyunk így, nők és férfiak is (csak ők ugye az anyjuktól hozott tökéletes nőképpel) tudat alatt vagy tudatosan.

Nekem tökéletes kapcsolatom van apukámmal, imádom.

Nekem is apukám a példa, olyan férfit szeretnék magam mellé mint amilyen ő.

Nekem nagyon jó a kapcsolatom az apukámmal, még úgy is h anyával már kiskorom óta nincsenek együtt.

N

Akkor lehet h ezért jönnek be csak az idősebb férfiak nekem? Mert bennük látom azokat a tulajdonságokat mint ami apuban is benne van?

Na m1