Benne vagyok egy amolyan laza “kapcsolatazerűségben “ már több,mint fél éve .Előtte 2 hosszú kapcsolatom volt,lehet hülyének nézni ,de én arra vágyok ,hogy van aki megkérdezte őszintén egy nehéz nap után hogy hogy vagyok stb...?!

Kapok ettől is valami pluszt ,eljárunk ide -oda ,segít ha valami elromlik a ház körül,együtt vacsizunk,filmezünk ,persze szex is bőven,de tudom,hogy ebből nem lesz soha komoly,mert van egy kislányom és neki ez nem felel meg.Próbáltam szakítani többször,de mindig visszajött.Amikor együtt vagyunk ,persze boldog vagyok ,de amikor nincs velem olyan ürességet érzek,bűntudatot (hogy egy ilyen kapcsolattal beérem stb)Valaki érzett már ilyet ? Közben ha arra gondolok ,hogy csak egy kávét megihatnék mással ,egy randira adhatnék esélyt,hát nem ,nincs kedvem előadni /eladni magam úgymond ismeretlenek el ,egyszerűen nincs kedvem randizni...Ja meg persze rengeteg komolytalan szexuális ajánlatot kapok ,amik szintén csak rombolják az egóm,hogy na már megint egy idióta akinek arra kellenék (legtöbb persze az asszony mellől kacsingatna félre 😢).Sokszor azt érzem ,hogy ezt ,amiben vagyok hagyni kellene ,de tovább nehezíti a helyzetet,hogy külföldön vagyok ,sokat dolgozok,nincs itt a családom,senkim nincs a kislányomon kívül és jól esik,hogy ez a mostani néha néha ránk néz...viszont úgy érzem kiüresedek,valahogy “nem lakók jól” bármennyi szex van ,bármit csinálunk ,mert nincs kimondva ,hogy mi most együtt vagyunk (nem kell nekem 50 évet ígérni ...,plusz vele nem is lennék 50 évet ...) Mit tanácsolnátok ? Volt valaki hasonló cipőben ? Ja és egyedülálló anyukák /férfiak általánosságban mit gondoltok ,tényleg ennyire rossz a helyzet,hogy gyerekem van ? Egyébként fiatal is vagyok ,semmi felesleg ,semmi stria ,nem is szokták gondolni ,hogy van gyerekem ,mégis néha arra gondolok ,hogy én már olyan vagyok ,mint a túlérett banán a boltban és örüljek ha valakinek kellek...ezt az érzést a mostani kapcsolatom csak erősíti ...