Őszintén! Ti belemennétek egy sugardaddy-sugarbaby kapcsolatba?

Tinédzserkoromban el voltam nyomva a külsőm miatt a többi lánnyal szemben, pasizni sem volt önbizalmam. A szüleim korlátoltak anyagiak terén, így a többiek még csórónak is gondoltak, pedig jómódúak voltunk, csupán a szüleim vigyáztak a pénzre. Most egyetemista vagyok, és nem hazudok: egyszerűen vonz ez az egész dolog, mintha csak egy gazdag pasival lóghatnék, egy kis szex, akár durvábban, és kapnám a lóvét. Az a baj, tudom, ez szimpla prostitúció, de valahogy ez sem tántorít el. Tinédzserként nagyon sok lelki problémám volt, rendszeresen jártam pszichiáterhez, antidepresszánsokat szedtem. 18 éves korom körül jöttem rá, hogy nem vagyok képes senkit a közelembe engedni, egy fiút sem vagyok képes megérinteni, megcsókolni, úgy, hogy tudom, hogy tudja a titkaimat, a gondolataimat. Nincs bizalmam az emberek felé. Azonban brutálisan vonz maga a szexualitás, úgy döntöttem akkor, hogy egy idegen sráccal akarom elveszteni. Ez így is történt. Érzelmek nélkül, de nekem teljesen megfelelt. Utána is gyakran így volt. Még sosem volt komoly kapcsolatom. Van aki ezt lelki sérülésnek mondja, úgy gondolom, ez igaz, de úgy érzem nem fog már változni a felfogásom. Egyébként kemény egyetemen vagyok, jól tanulok, sportolok, állatokat tartok, szóval ilyen szempontból okés vagyok, de az emberi kapcsolataim nem működnek.