Léteznek még olyan férfiak, akik 14-30 között nem vagy alig szexeltek, nem buliztak, nem jártak egyetemre sem, külföldön se tollasodtak meg, karriert, vállalkozást sem építettek és még gyerekük sincs?

Börtönbe kéne zárni az ilyen embereket. 10 kényszermunkatábor, átnevelés stb.

A legnagyobb bűn, ha valakinek megvan minden lehetősége, egészséges, kezek-lábak-látás-hallás... és elpazarolja.

Egyszerűen csak lusta szarok vagytok. Ez a gond.

Ha komoly trauma ért valakit, az pszichiátriai-mentális egészségbeli probléma.

Legtöbben viszont csak lusta, tehetetlen mamahotellakó szarok.

Nehéz gyerekkora meg sokunknak volt, nélkülözéssel. Csak hozzáállás kérdése az egész, hogy tobzódik valaki a szemétdombon, vagy módszeresen felszámolja a problémákat, segítséget kér. Pl egy pszichiáterét.

Ne feledjük, felnőtt korban minden felelősség a miénk, nem kenhetjük a szülőkre, a társadalomra, a nőkre...

Az előttem szóló nagyon jól leírta.

Sajnos vannak családok,ahol generációról generációra tovább viszik ezt.

Nagyon sok ilyen családban a szülők nem foglalkoznak semmit a gyerekük mentális,pszichés fejlődésével,mert még a magukéval sem foglalkoznak.Nem tudatosak.

Nekem sajnos mindkét oldalról "sérült" a családfám.

Mindkét oldalon sokgyerekes családból származók,figyelemhiányos,figyelemzavaros gyerekek.

Többen meghaltak alkoholizmusban 30 felett.

És bizony ha valaki nyomorba születik,annak már az önértékelése is máshonnan indul.Torzul az énkép.A társadalom kinézi a szegényeket,és sok esetben még a szülők is rontanak ezen,hogy elveszik a gyerekük maradék önbecsülését is.A saját nyomorukat a gyerekükön vezetik le.

Összetett dolgok ezek.

És nem is mindig tudatosak.

Viszont temérdek ellenpéldát is tudok, ahol a szegény sor, korán meghalt szülők, nélkülözés motiválta a gyermeket, hogy minél előbb elköltözzön.

Akiket ismerek, sokan 16-18 évesen leléptek otthonról. Fos szar alja melókat vállaltak, csak hogy eltartsák magukat. Ez megkeményítette őket, emellett világot is láttak.

Lehet csak attitűd kérdése a kitörés?

Mit várjunk egy olyan embertől, aki 30 évesen otthon ül a szülők nyakán, gyakorlatilag semmi érdemlegeset nem tett le az asztalra? Megszokás, elpuhulás ez.

18 éves korom óta nem lakok otthon, de volt egy év amikor hazaköltöztem, mert beszopódtam az egyetemmel. Kb kirúgtak...

Fél év után teljesen elkényelmesedtem, és beállt egy ilyen tengeri uborka nyugdíjas életmód anyáméknál. Visszamentem gyerekkorba kb, az önbizalmam a béka segge alá ment.

Szóval aki nem költözik el idejében és kezd saját életet, saját felelősséggel... az nagyon hamar belekényelmesedik a gyernőtt semmittevés életbe. Ez 1000x nagyobb gondot fog szülni, mint elköltözni és megkeményedni. Felnőni.

Ahhoz nagyon kemény jellem kell,amit te írsz.

Na meg olyan egészség is,ami ezt lehetővé teszi.

Sajnos akiknél gyerekkorban sérül valami,az a felnőtt életben is ki fog jönni,a munkahelyen is észreveszik,hogy van vele valami baj.

Gyakori,hogy az ilyen emberek gyakran váltogatják a munkahelyeiket.

Márpedig a sikeres élet pontosan ennek ellentéte.

Egy stabil úton kell járni,karriert építeni,fejlődni egy területen.

Ez még minden egészséges lelkületű embernek sem sikerül,mert sok tényezőnek kell megfelelni.

Téged léptessenek elő,benned lássanak lehetőséget.

Na,meg kapcsolatok.

Van,aki 18 évesen már több idegen nyelvet beszél,tudatosan,gyerekkora óta tudja mit akar,és van mögötte egy támogató környezet,aki segíti abban,hogy ezeket elérje.

Másoknak pedig 30 évesen kell rájönni,hogy mennyire defektes környezetben nőtt fel,rossz mintákat látott,torz képe alakult ki a világról.

És bizony nagyon nem mindegy,mert az idő pénz.

Nem mindegy,hogy 30 évesen érsz fel a csúcsra,vagy akkor kezded összekaparni magad.

A világ kemény,csak az kell,aki fiatal,50 felett már örülhetsz,ha alkalmaznak.

És egyre kisebb a motiváció is,mert egyre kevesebb van hátra az életedből és abból a szakaszból,amit ki tudsz még élvezni.

35-40 körül már csak akkor rúgsz labdába,ha sikeres vagy,ha addig nem találtál valakit,akkor már nem nagyon marad senki,csak a többgyerekes elváltak.Akik ugyanúgy cipelik a múltukból hozott sérüléseket.

Ezért kell mielőbb kiszakadni ebből a környezetből.

Minden lehetőség adott hogy elköltözzön valaki, és olyan mintákat keressen ami támogatja, ösztönzi. Ez már az ember saját felelőssége, nem a környezeté.

30 év alatt erre mindenkinek magának kell rájönnie, bármennyire is rossz gyerekkora volt.

A kérdésben leírt emberek nem kértek segítséget, csak otthon ültek és várták a sültgalamgot. Egy társadalomba az embereken keresztül lehet beilleszkedni. Ez farkastörvény.

Ha valaki nem képes erre és a változásra az így járt. Így is milliószor jobb sora van mint sok elmaradott ország lakója ahol állandó félelemben, háborúban élnek az emberek.