Kit izgat a kiszolgaltatottsag lanyok?

A kiszolgáltatottságot más megélni. Sokszor azt gondoljuk, hogy mindig képesek leszünk ellátni magunkat – ezért is fontos tudatosítani, hogy miket él át a beteg ebben a helyzetben, amikor másokra van utalva a kórházban: nővérekre, orvosokra, hozzátartozókra. Bármilyen nagynak érezzük magunkat, egyik percről a másikra az orvosból vagy más egészségügyi alkalmazottból is kiszolgáltatott beteg lehet. Nagyon fontos, hogy aki ilyen szakmában dolgozik, törődést, részvétet tudjon átadni. Én megkaptam a kórház minden osztályán: sürgősségen, röntgenen, ortopédián, mentőállomáson. Ekkor, a saját betegágyamon éreztem meg igazából, hogy mit jelent minden beteghez megfelelőképpen közeledni.

Amikor szorult helyzetbe kerülünk, mindenki segítségét kérjük, az égiektől kezdve a környezetünkig. Saját lelki szemeim előtt a szüleim is megjelennek, édesapám biztató mosolya, édesanyám reményt keltő tekintete segítségemre van még haláluk után is. Tapasztalatom azt mondatja velem, hogy ha bármi – akár baleset – miatt betegállományba kényszerülünk, próbáljuk elfogadni az új helyzetet, még akkor is, ha nehéz, ha sokszor könnyezünk. Ez az első és legfontosabb feladatunk – de természetesen akkor érvényes, ha tudunk dönteni, gondolkodni. Ha a lélek gyümölcseit használjuk – a szeretetet, az örömöt, a békességet, a béketűrést, a jóságot, a hűséget, a szelídséget –, akkor már jó úton járunk. Hívő orvosként és betegként is megtapasztaltam ezt.

A kiszolgáltatott helyzet túlhaladása már egy konkrét eredmény, egy újabb remény, ami miatt érdemes továbbmenni és legalább egy elismerő mo­sollyal nyugtázni mindazt, amit a környezetem, a családom, a gyermekem tett értem.

Picit izgat. Szeretem ha le- vagy összefogják a kezem vagy ha kanál pózban ráteszi a kezét a nyakamra. De ennél "durvább" nem izgat. Engem főleg amiatt hoz lázba, mert érzem a férfi dominanciáját, hogy ő diktál és az ilyen együttlétek hevesebbek is.

26N