Hogyan lehet feldolgozni azt a tényt, hogy soha nem voltam, és soha nem is leszek már az első partnere egy nőnek sem?

Nem éltem ki magam, komoly kapcsolataim voltak, de az össze-vissza dugás nem érdekel. Most, hogy feltettem a kérdést, és jöttek a válaszok, megvan a megoldás a problémámra.

Nem kell úgy gondolkozni, hogy a defloráció egy trófea, amelynek minden férfi falán ott kell lennie.

Ez a dolog nem érdekel senki mást, nincs az emberre írva.

Ha nem érzem magam csökkent értékűnek, mert ez a dolog kimaradt, onnantól megszűnik a probléma.

Általában a problémákat racionalizálom. Ha egy matematikus kihozza, hogy ebből a dologból egyesek elkerülhetetlenül kimaradnak, akkor már nem csak én voltam a béna joe gyerek, hogy így alakult.

Megvan a megoldás. Ha gyönyörű csinos lányt szerettem volna deflorálni teszem azt 20 évesen, akkor nem velem egyidős lányra kellett volna myomulni. De akkor belé voltam szerelmes.

Valószínűleg ha ez a szempont fontos lett volna akkor, megvalósítom, de akkor csak arra koncemtráltam, hogy meglegyen az első kaland, mindegy, hányszor szexelt, csak nekem tetsző nővel. Miután ennek a kapcsolatnak vége volt, újra arra koncentráltam, akit el tudtam érni, és tetszett.

Tehát a megoldás: felesleges hibáztatni magam ezért, ha ez a dolog akkor, amikor e lehetett volna érni, ha ez a szempont, összejöhetett volna.

Vagyok / voltam annyira vonzó, hogy összejöhetett volna, 20 évesen egy 16 éves lány, de túl gyerekesek voltak, mert beszélgetni is imádtam a lányokkal szexen kívül.

Tehát elhiszem, hogy ha akkor ezt akartam volna, meglenne. Akkor nem akartam, most már mindegy. De ez csak rajtam múlt és nem a nőkön. Hadd engedtessék meg nekem ez a megnyugtató felismerés.

Problem solved.

Utolsó hozzászólók teljesen fals képez alkottak rólam.

Nagyon komolyam leszögeztem, hogy soha egy nőtől nem vártam el, hogy érintetlen legyen, és az is kiderült, hogy soha nem ismerkedtem olyan céllal, hogy direkt érintetlen nőt célozzak meg.

Ez egy olyan dolog, amely ha megadatik, úgy helyes, hogy az véletlen folytán adasson meg. Engedtessék meg bánni, hogy kimardtam egy dologból, ami az emberi lét egyik meghatározó eseménye. De ahogy írtam, a többiek segítőkészek voltak abban, hogy bűntudat nélkül elmúljon az érzés, utolsók bűntudat keltésében jeleskednek, de ebbe az utcába nem fognak behúzni, mert a legelső mondataim alapján pontosan tudom, hogy semmilyen bűn nem terhel. Hovatovább, gondolattal nem lehet bűnt elkövetni, mert egyszerre van meg bennünk az ösztönlény gondolatvilága, és a legmagasabb racionalitas. Kontrolálhatatlan érzés (ami gyakran inkorrekt) és magas gondolkodás (ami az ösztönlényt helyére teszi) összefolyik az emberben, így csak a tett és a szó az, amivel rosszat tehetünk másokkal. A gondolatvilágtól el a kezekkel a morál-csőszök károkozásától.

Ha teszem azt nem lennék házas, és egy 18 éves érintetlen, egyébként gyönyörű lány (akár tudnám róla, akár nem) felkínálna egy lehetőséget, képzeljétek el, hogy elutasítanám, a közel 20 év korkülönbség okán nem tartanám korrektnek és helyénvalónak a dolgot. De szerintetek, én csak lyukasztani akarok. Soha semmilyen nő nem lenne képes a családomat megborítani, mert amin a feleségemmel keresztülmentünk, megerősít abban, hogy csak ő létezik számomra.

Saját életemmel fogom bizonyítani, hogy úgy helyes gondolni erre a dologra, hogy ez a hajó örökre elment. De most ezt ünnepelni kéne? Szerintem sokkal inkább reflektál az öregedésre, annak megélésére mint a szexualitásra.