Melyik éri meg jobban? Prostihoz menni és végre letudni a szüzességet vagy tovább szenvedni még ki tudja meddig és emiatt 0 önbizalommal próbálkozni lányoknál? 19F

Mostanra már nagyon elfajult a helyzet. Az egy dolog hogy 2 éve folyamatosan rágörcsöltem a barátnőszerzésre és ezzel együtt a szüzességelvesztésre de az utóbbi félévben komolyan mondom depressziót vettem észre magamon. Most kezdtem az egyetemet amit olyannyira akartam már régóta és most kezd elveszni a motivációm. Régen nagyon társasági ember voltam de mostmár alig vagyok hajlandó elmenni iszogatni vagy bulizni inkább otthon gondolkozok a szánalmas életemen DE ez tudom hogy nem jó és változtatni akarok rajta de totál kivagyok készülve, semmi életerőm semmi motivációm (az se tud motiválni hogy majd lesz barátnőm, mert annyi elutasítást kaptam és kezdem azt hinni bennem van a hiba ha nem jöttem be egyiknek sem és már feladtam a reményt). Egy lány barátom és egy fiú haverom szerint (akikkel amúgy full máskor beszéltem és nem is ismerik egymást) attól máshogy látnám a dolgokat ha végre szexelnék egyet, vagyis ezt javasolták mint gyógyírt. De persze egy könnyűvérű egyéjszakást. Igen ám de oda még több önbizalom kell mint egy olyanhoz akivel komoly kapcsolatot szeretnék. Sokat olvastam a témában és szép számban akadnak emberek akiknek a prosti segített és számomra az is egy sima egyéjszakásnak tudható le, hiába fizetsz érte, a szexért mindig fizetsz csak nem mindegy hogy közvetve vagy közvetlen. Jöhettek azzal hogy a prosti undorodni fog tőlem, de mi a garancia hogy a részeg könnyűvérű csaj reggel sikítva ugrik ki az ágyból hogy fújj én egy ilyennel mint te? Szóval értitek... Tudom jönni fogtok azzal hogy fiatal vagyok de én nem akarok és nem is fogok 25 éves koromig várni. Ne tagadja le senki se hogy ebben a korban nem volt kiéhezve mint az állat. Ha sokan már 16-17 évesen kezdik lehet még hamarabb is ugye. Prosti alatt természetesen az igényes lakásos fiatal lányokat értem ahol 20 ezer Ft környéke egy óra, tehát nem a fóti úti szemétégető mellőli fogatlan repedtsarkú luvnyákat. Most sokan jöhetnének azzal hogy ezzel csak feladom meg hogy próbálkozzak, DE én úgy érzem csak ez tud most kirángatni a depresszióból és két jóbarátomnak hátha igazuk lesz hogy full máshogy fogom látni a dolgokat és ha jó prostit fogok ki aki jól megjátsza hogy élvezi esetleg tényleg élvezi akkor még nagyobb önbizalomban lesz részem mert közelebb állt a valódihoz. Amúgy is lánybarátom mondta hogy ha egy hétig nem szexel akkor full ideges( akárcsak én) de miután szexel úgy érzi minden teljesen happy. Viszont kérdés hogy engem ez mennyi ideig nyugtatna le és mikor jelentkeznek a “hiány” tünetei? De azért idegesít ez az egész helyzet rohadtul mert nem tartom magam hülyének ahogy mások sem, egyetemista vagyok, sok barátom van akik szerint jól is nézek ki öltözködés és frizura szerint is meghát elhízva se vagyon vészesen de nem is vagyok csontsovány se. Lánybarátaim is vannak egy részük foglalt de egy részükkel soha nem gondolnám többre barátságnál pedig jól néznek ki de mégis. A középiskola alatt lehetőségem nem volt ismerkedni, (majdnem teljesen fiúiskola) most itt az egyetem de a szaktársaim nagyrésze foglalt. De komolyan mondom ez nem lehet igaz, szinte mindenben szerencsés vagyok csak itt szúr ki velem az élet. Tudom hogy sokmindenért küzdeni kell (küzdésnek a tanulásban láttam értelmét, ott volt motiváció) de ha egy lánynak nem jövök be akkor tehetek bármit, soha nem fog akarni semmit se. Akkor itt van még nagyduma.. Csak görcsösen előre betanult szövegeket tudnék előadni max és sütne rólam hogy mennyire nincs önbizalmam, milyen gátlásos vagyok. Úgyhogy szerintem ezt hagyjuk hogy csak a duma számít és ágyba is tudsz vinni bárkit, ha a külső nem olyan, cseszheted, de ha a külső oké akkor meg akkora nagypofájú gátlástalanság kell oda hogy én azt nem tudnám megjátszani, az nem természetes, az nem én vagyok. Mindig is komoly kapcsolatot kerestem de mostmár hajlandó vagyok lentebb adni, testi szükségleteim nekem is vannak, sokáig azt hittem a szex nem szükséglet és meglehet lenni nélküle. Meglehet de full begyepesedett, depressziós lesz az ilyen emberekből, ahogyan belőlem is ez lett.

Szóval a kérdés: A tulajdonságaimból ítélve megérné/segítene rajtam ha letudnám egy prostival és utána ESETLEG máshogy látnám a dolgokat. Sok olyat olvastam itt hogy hasonló helyzetben voltak srácok, elmentek prostizni és utána helyrejöttek, lett barátnőjük. Szóval ez a feltevésem több szempontból sem alaptalan. Azt még hozzátenném hogy 9 hónapja voltam egy prostinál de annyira ideges voltam hogy nem állt fel viszont akkor nem is voltam ennyire kibukva ott inkább egy szerelmi vagyis viszonzatlan szerelmi csalódás miatt mentem el de annyira hihetetlenül jófej volt a prosti hogy utána beszélgettünk, lelket öntött belém és rendesen megkedveltem hogy mennyire megértő volt, nem nevetett ki, nem küldött el és ki kell mondjam hogy több empátia volt benne mint jópár “civil” lányban.

Szóval igen, ilyen előzményekkel tartok most itt, remélve hogy egyszer eljön egy szebb és boldogabb időszak az életemben.

A pszichológus nem hiszem hogy opció lenne ugyanis oda vagy legalább fél évet kéne járni és a szükségleteim kielégítetlenségein nem tudna változtatni. Az nyomasztani fog ígyis úgyis és lelkileg kihat rám.

Köszönöm, hogy elolvastad, remélem lesznek akik megértenek!