Van olyan férfi, aki nem élne a lehetőséggel (csak őszintén)?

Igen van, én pontosan ezt tettem.

Igazából azóta megbántam, mert egy lelki szemetesládaként kezdtem az egész kapcsolatot vele.

Amikor a férje volt a "rosszfiú" jó voltam neki. Bár akkor is pártatlan voltam.

Ha nyomulok, ellene beszélek hamar meglett volna nekem. De én nem ez vagyok.

Ám csinálta már mással is elvileg, bár nekem azt mondta, és láttam is mennyire zavarban volt a közelemben. Azt sugallta én különleges vagyok számára.

Ahogy nézett, amiket csinált, azt nem lehet másra fogni.

Volt köztünk egy s más de semmi komoly szexuális.

Sajnos én is kapcsolatban éltem, ezért nem tartom különbnek sokkal magam, max mert pasi vagyok és nagyon a zsánerem volt, valamint nem volt akkoriban egész jó a kapcsolat. Úgy érzem direkt az volt a célja, hogy elcsábítson, belső késztetés számára ez egy bizonyos ok miatt.

Az apa nélküli lányok sorsa ez,ugy azt gondolom, akik ezt nem tudják máshogy feldolgozni.

De ez nem mentség, nyilván, és minden nap furdal a lelkiismeret.

Végül ő váltott helyet (munkahelyi kapcsolat volt). Én meg maradtam a kétségeimmel.

Én azért tartom az általad nevezett riherongynak, mert hitegetett, és sosem tett pontot a végére. Mondtam, hogy zárjuk le, ne legyen folytatás, hagyjuk az egészet. De ő tiltakozott. Vonakodott.

Utálom, amiért elbizonytalanított, amiért hitegetett, azért amilyen közönyös lett utána velem.

Ilyen jellegű undorító pálfordulást pont tőle nem hittem volna el sose.

Szóval a tanácsom, hogy ne mondj nemet, hidd el sokan annyira jól kitanulták a tagadás, ámítás művészetét, hogy lehet ki se derülne.

Használd ki őt és a lehetőséget, sose habozz, mert más hidd el nem teszi meg.

Az ilyeneknek ez lételem, és messze nem miattad fog az tönkremenni egyszer a talán amúgy is hamis kapcsolatuk.