Lányok! Volt olyan, hogy a túl nagy farok miatt maradt el a szex?

Volt!

Egy lómérettel nem szexelek.

Aki azt írja, volt, miért nem mondja el a konkrét sztorit?

Egyrészt ez egy beszélgetős oldal, csomóan mégis azért vannak itt, hogy egyszavas válaszokkal elintézzenek kérdéseket. Az életben is ezt csináljátok? Leültök barátnővel/baráttal egy kávé mellé, vagy elmentek egy randira, és egyszavas válaszokat adtok érdeklődő kérdésekre?

Másrészt biztos szívesen olvasná a részleteket a sok mérete miatt gátlásos, depis pasi, akik naponta 12 méretkérdéssel terhelnek meg valamennyiünket.

7-es: 4 év alatt 10 szex? Tehát évente 2,5? 😀

Ez tuti kamu, ilyen nem létezik. Miért nem szakítottatok előbb?

Tévedsz, létezik. Nézd, ez egy érdekkapcsolat volt. Mindketten nagyon nehéz helyzetben voltunk, így oldottuk meg az otthonunkat. Neki alkoholista szülei voltak, akik a saját gyerekeiket is meglopták, általános volt, hogy odahaza nincs víz, fűtés, villany. Nekem soha nem volt senkim, mert egy csalódás után nem tudtam szerelmes lenni újra és nem is voltam egy bombanő. Ő ezerrel tepert, én fél éven át leráztam, de lehetetlen volt. Végül úgy voltam vele, milyen kedves fiú, mennyire szeret engem, nem lesz nekem olyan rossz vele. Anyukám akkor már beteg volt, lehetett sejteni, hogy huszonéves koromban hamar magamra maradok, ott voltak a kutyáim, akikről gondoskodni kellett, a ház, amit egyedül nettó 70 ezres fizuból lehetetlen volt fenntartani. Anyukám tényleg hamarosan meghalt, apámra nem számíthattam. Maradt nekem ez a srác. Igaz, csóró volt ő is, de ketten együtt azért haladtunk, elvégzett egy tanfolyamot, vettünk egy öreg autót, ketten elértük azt, hogy fűtött otthonunk volt, autónk volt, a kutyáknak is megmaradt a kert. Nekem ezért megérte. De nem vonzódtam hozzá. Kedveltem nagyon, elhitettem magammal, hogy a szerelem úgyis felesleges és én sose leszek viszonzottan szerelmes és ezt el is hittem. Csak az érintésétől undorodtam. Nem csaptam be, elejétől fogva megmondtam neki, hogy nem szeretem. Azt mondta, ő se szerelmes belém, de a szerelemre nincs is semmi szükség. Úgy költözött hozzám, hogy soha nem mondtuk ki, hogy összeköltözünk, csak egyre ritkábban ment haza és egyre több cucca volt nálam. Én meg hajlamos voltam ilyen karitatív dolognak is tekinteni a dolgot, mert nem lett volna szívem a fűtetlen házukba hazaküldeni télen. Akkor még élt anyukám és apám is dolgozott, szóval annyira még nem voltam rászorulva, de annyira elhalmozott a kedveskedéseivel, hogy igazából nem volt az nekem rossz. Amikor pedig egyedül maradtunk, egy ideig minden sokkal egyszerűbb volt ketten, mint egyedül. Csak ahogy apám elköltözött, kitört belőle a vadállat és majdnem megütött az első vitánál. Valahol tudatalatt éreztem én ezt az elejétől fogva, mert amikor összeköltöztünk, sokszor előfordult, hogy ha felébredtem, annyira megijedtem tőle, hogy felsikoltottam. Azzal magyaráztam, hogy ez azért van, mert soha életemben nem volt senkim és nem szoktam meg, hogy valaki fekszik mellettem. Később egyre többször féltem tőle, sokszor életveszélyes volt. Az a 4 év maga volt a pokol, ha visszanézem, még a szép időszakunk is.

Nem tudtam kilépni sokáig ebből. Nekem gondoskodni kellett a kutyáimról, nem úgy volt, hogy eladom a házat és lelépek egy lakótelepi lakásba, amit fenn is tudok tartani. Ha az ember gondoskodik valakiről, akár kutya, akár gyerek legyen az, soha nem hozhat meg egyetlen döntést sem úgy, hogy ne mérlegelje, az rájuk milyen hatással lesz. Normál esetben van a háttérben egy család, akire számíthatsz és akkor lépsz ki egy kapcsolatból, amikor akarsz és akkor mész bele, ha tényleg van vonzalom. Nekem nem volt igazából senkim a kutyáimon kívül.