Lányok! Ti hogy bírjátok ki ezt ép ésszel minden hónapban?

hasonló cipőben járok, mint te.

szerintem meg kell tudnunk kezelni. ezt próbálom csinálni 1-2 hónapja, tehát nemrégóta van alkalmam gyakorolni.

tudatosítom magamban, hogy mi fog következni, és próbálom a "fejemben" megelőzni a nagy részét. mondanom sem kell, eddig nem jártam túl nagy sikerrel...

sokat számít az is, hogy mennyire vesznek körül emberek. lehet, hogy a magány jó lenne arra a pár napra neked is, főleg ha tudod, hogy morcos vagy, vagy elviselhetetlen (én igen). szóval legutóbb elvonultam, tudatosan kerültem a társaságot.

de az is lehet, hogy neked pont az ellentéte kell, azaz emberek. de ott sem mindegy, hogy ki(k).

az orvosi vizsgálaton túl, amit írtak is előttem és nagyon tudom támogatni, még ez lehet megoldás, azaz, hogy magunk próbálunk egy kis kontrollal lenni, és ha muszáj is sírni, szomorúnak lenni, csak 1x engedjük meg magunknak, ha nagyon muszáj, a többinél pedig tereljük el a figyelmünket, stb. esetleg egy megbízható emberrel meg is oszthatod a gondodat, vagy a pároddal is kitalálhattok valami stratégiát, hogy "csípjen meg", ha olyanod van, és akkor talán ha nem is múlik el rögtön, hamarabb koncentrálsz másra.