Mit csináljak? Miért van mindig ez?

Szia!

Először is félned nem kell :) Vesztenivalód nincsen :) Tudom mit érzel, 18 éves koromig fiúval nem is nagyon érintkeztem, és velem is ez volt. Amint azt éreztem, hogy a fiú közelebb is lépne felém, megijedtem. Féltem mit gondol, hogy ő lenne az első, és féltem minden mástól is... Aztán egyszer elszántam magam, és igent mondtam a "találkozunk" kérdésére...Nem mondom, életem legrosszabb, leggörcsösebb napjai voltak...Izgultam...:) És mikor eljött a pillanat, hogy találkoztunk, onnantól minden könnyedén ment. :) Nem féltem semmitől, hagytam, hogy az érzéseim vezényeljenek :) Azóta is ezzel a fiúval vagyok :)Ezzel csak azt akartam Neked mondani, hogy ne félj :) Vegyél nagy levegőt és légy bátor:) Most az őszi szünetben van még időd átgondolni mit is szeretnél :) Ha fél az ember (tapasztalatból mondom) jobb ha egyből igent mond egy felkérésre. Utána már nem nagyon mondhatja vissza, viszont fel tud a helyzetre készülni. Ne félj az újtól, ne félj a sráctól :) Gondolj arra, hogy csinos, szép, talpraesett lány vagy, akiért odavan egy fiú :) Hidd el ez a tudat majd legyőzi az aggályaidat :) Hajrá!