A 20. századig miért áldásnak vették a gyereket, manapság meg az emberek nagy része átoknak, és folyamatosan védekezik óvszerrel vagy tablettával?

Nem voltak gépek. Kellett a munkáskéz. Azt meg ugye szülni kell.

A gyerekvállalás gazdasági előnyt jelentett a családnak, a gyerekeket már 6-7 évesen munkára fogták otthon hasznot termelni.

Pl. Tyúkot etetni, tojást összeszedni egy 6 éves gyerek is tud.

Egyébbként az iskolákban a nyáriszünetet, kizárólag azért vezették be, hogy a gyerekek résztvehesenek a betakarításban. Nem azért hogy 3 hónapig megszakítás nélkül piáljanak, drogozanak, bulizanak, mint manapság.

Mivel a gyerekek már legalább 100 éve nem dolgoznak a mezőgazdaságban, ezért a nyáriszünet is feleslegesé vált.

Tényleg nem áldásnak vették, hanem szükségük volt a plusz segítségre és munkaerőre, akkoriban ez volt a normális és bevett szokás. A gyerekek többsége nem folyamatosan járt iskolába, hanem akkor amikor nem kellett segíteni a ház körül éppen. Olyan időszakokban mint az aratás, szüret, bármilyen egyéb mezőgazdasággal egybekötött foglalkozás idején sosem mentek iskolában, otthon maradtak. Nagymamám például ősz vége/tél eleje felé kezdte az iskolát, saját elmondása szerint a téli időszak a kedvence volt, mert akkor tudott pihenni, iskolába járni és játszani több ideig csak. De majdnem az összes gyerek pont ugyanígy volt vele, és aránylag ritka volt hogy valaki elvégezze a 8 általánost, általában a 6. osztály volt az amit a gyerekek elvégeztek mielőtt kivették volna őket az iskolából. Az egyetlenek akik meg tudták engedni hogy a gyerek folyamatosan, egész évben kapjon oktatást és több osztályt végezzen azok a "jómódú" családok voltak. Régen, vidéken ez a papok és orvosok családjait jelentette főleg.

És azt se mondanám kifejezetten hogy "szeretetben" vagy jól lettek felnevelve a gyerekek, hiszen a többség eleve nem is tervezte. Alapvető biológiai vagy anatómiai tudása sem volt az átlagembereknek, és azt sem tudták hogy a védekezés egy opció egyáltalán. A legtöbb családban nem volt ritka a sok gyerek (értsd, 5-10 is akár. Még mielőtt írnának itt, magyarokra gondolok főleg), viszont az kérdéses volt hogy hányan is élik meg a felnőttkort egyáltalán. Az egészségügy nagyon nem olyan állapotban volt mint a modern időkben.

Őszintén szólva sosem értettem azokat akik romantizálják a régi időket, vagy a régi társadalmat. Az sem volt semmivel sem jobb mint a mai, modern élet, sőt - ha valami aki mérföldekkel rosszabb is volt. Ma már sokkal jobb életminőségünk, egészségügyünk van, a tudományok és a technika fejlődött, sorolhatnám tovább is.

Jaj, hagyjuk már ezt a hány dolgos kéz kellett. Egyszerűen nem volt más választásuk, pláne a nőknek, akiket eladtak feleségnek három holdért. A gyerekek jöttek, ha akarták, ha nem, teherbe esett egy nő 10-15-ször, mire kiment a korból, a krumpliföld meg nem lett nagyobb tőle. Aztán ment a legnagyobb nyomor és éhezés. Legszívesebben belefojtották volna a fele kölköt a patakba a macskák után... Aztán a felesleges gyerekek lopni jártak a szomszéd fájáról, hogy ne haljanak éhen. Éhen is halt a fele, meg az alultápláltat hamarabb vitte el a betegség. Nem tudom, miféle tündérmeséket hazudtak nektek össze a háromszoba-cselédszobás budai polgári lakásokban arról, hogy élt ez az ország száz éve...

Nyugat-európaiak is csak úgy tudták ellátni dologgal a szaporodó kezeket, hogy elvették az indiánok földrészét.