Hogyan lehet "véletlenül" beleélvezni valakibe?

Két ember sem egyforma. Egyik nő órákon át üvöltözik minden szüléskor és szinte belehal. A másikból meg a harmadik után már szinte kicsusszan a gyerek. Na nálunk is valahogy így megy ez a szex-el. :))

Azt is tegyük hozzá, hogy ez legtöbbször nem a fegyelmezett férfi hibája. - Könnyű mindent rákenni a másikra persze - főleg az amúgy teljesen közös felelősséget. Mert a nő is bármikor megállhatna, ha a férfi nagyon belejön és megkérdezhetné, hogy "kivegyük, vagy bírod még?" - Ritkán teszi, ugye!

Próbálom elmagyarázni:

Én pl. egyszer sem élveztem eddig "véletlen" bele a páromba 5 év alatt, de ennek komoly ára volt: a szex legjobb pillanata legtöbbször elmaradt, vagy félig volt meg, stb. Ez azért nem kis áldozat a szeretett nő felé egy férfi részéről, aki ugyanúgy szeretné a csúcsot megélni, mint a nők. Mi nem virágcsokrokat meg gyertyafényes vacsorákat várunk leginkább, hanem pont ezt a rövidke pillanatot, de ezt nagyon szeretnénk minél többször és hosszabban megélni.

És igen. A nő ha kicsit is törődik partnerével, utólag ösztönösen mindig próbál segíteni a dolgon, de az már akkor se olyan.

Szóval a legtöbb férfi próbál ösztönösen úgy időzíteni, hogy már beinduljon a visszavonhatatlan pillanat, de pár tized másodperccel (nálam gyakran ennyin múlik, másoknál van akár 3..4 másodperced is) gyorsabb legyen a kilövellésnél, de az már ne forduljon vissza.

Így a szex lehet még szinte tökéletes számunkra is.

Ha hamarabb kiveszed, akkor a szex csak egy kellemesebb torna, csúcs érzése nélkül. Az együttlét öröme leginkább lelki egység, jelentősebb fizikai örömérzet nélkül, egy enyhe kis csalódással a végén. OK, ez csak így nagyjából igaz, de talán így jobban megérted a lényeget.

Na most ha csak a valóban odafigyelő férfin múlik, akkor nem is igen volna baj. De azért pár, hogy ketten vannak! A partner gyakran megzavarja a folyamatot egy ösztönös rámozdulással, ami vagy mozgásképtelenné tesz egy pillanatra, vagy a kilövellési sebességet felgyorsítja. Nekem pl a párom olyan, hogy a neki kritikus pillanatban magához húz, megszorít, stb. Ez gyakran meggátolja azt a pillanatnyi mozdulatot, amit éppen hirtelen akarok tenni. Le ugye mégse rúghatom ilyenkor magamról a szoba bal felső sarkába küldött bomba góllal... És ugye mikor igazán jó a szex? ha kb. ugyanabban a pillanatban élveztek el - azaz férfi és nő néha órákig is ezen dolgozik, majd ezt a mennyei harmóniát kell az utolsó pillanatban felrúgni. Na most képzelj el egy kitörni készülő gejzírt, amit az utolsó pillanatig szeretnél nézni közelről hogy neked is jó lehessen és Te pont akkor akarsz elugrani onnan, mikor felülről valaki elkezdi a nyakadnál átölelve váratlanul belerántani a fejedet a gőzsugárba. És oldd csak meg! Nos kisebb csoda, ám az esetek többségében ehhez képest megoldja az ember. Persze nem mindenki és nem mindig ilyen szerencsés. Na ezt szerintem igenis lehet "véletlennek" nevezni. :)

Nekem meg az volt a szerencsés "véletlen", hogy eddig minden alkalommal sikerült megúszni a dolgot (utólag el is szoktam mondani, hogy legközelebb legyen kicsit óvatosabb, de mindhiába) és így párom is maradéktalanul megbízik bennem. De minden együttlétben van egy vagy több kritikus pár tizedmásodperces pillanat, amikor ha bármennyire is igyekszem, egész biztosan nem tudnám elkerülni a bajt, ha pont akkor kellene kirántanom a cerkát. Szóval én bár szerencsésnek, vagy jobb ösztönűnek mondhatom magam, de aki a tűzzel játszik, az számoljon az esetleges következményekkel is.

És ha (az egyáltalán nem ilyen természetű) imádott nőm elkezdene egy nem kívánt terhességet okozó "véletlen" miatt vádaskodni, magamban bár pontosan tudnám, hogy ez ugyanúgy az Ő hibája volt mint az enyém, férfi létemre vagyok olyan gáláns, hogy soha nem szembesíteném saját ostobaságával, amiért nem érzi magát ugyanolyan felelősnek. Az, hogy Ti nők sokan úgy vélekedtek rólunk, mint páran megírtátok, az leginkább ennek az alapvetően jó szándéknak a következménye. Inkább bevállalunk durva sértéseket, mintsem meg akarjunk benneteket bántani azzal, hogy a valósággal szembesítünk.

Másik megjegyzéshez:

Párommal kombináljuk a naptár módszerrel a védekezést, így a valószínűségi százalékok összeszorzódnak, nem összeadódnak. Így az esetleges "előfolyadék" se okozott gondot eddig, ami mellesleg legtöbb embernél csak minimális (vagy annyi se ondósejtet) tartalmaz. A veszélyes napokat 3-4 napos margóval kerüljük el, gondolva a túlélőkre is. Ha persze mégis lenne gyerek az se igazán gond, csak nem volna optimális az időzítés, de nem lenne világvége hangulat, vagy nem kezdenénk el vádolni egymást. Szóval aki egyáltalán nem akar gyereket, az ne így védekezzék. Aki el tudja fogadni a dolgot, az viszont elég biztonsággal élhet vele, ha a naptárt is figyelik.