Kefélni tudtok, de beszélni róla már nem? Hogy van ez, emberek?

"Ugyanakkor eldöntöttem, hogy ez az állapot nekem jó"

Azt, hogy jó-e neked ez az állapot, nem eldöntés kérdése, az az eldöntés, hogy jónak hazudod a szart, és tovább dagonyázol benne. Én döntök arról, hogy használ-e az egészségemnek, ha beleteszem tűzbe a kezem?

NEM

Az, hogy frusztrált, indulatos vagy, és másokon vezeted le a feszültséged, ahelyett, hogy azzal beszélnéd meg, akire tartozik, ez nem egy egészséges (jó, kívánatos) állapot tünete.

Az ilyen "konfliktuskezelésnek" (vagy kerülésnek) megvannak a következményei, és az sem fog tetszeni. És az sem véletlen, hogy ilyen helyzetekbe kerülsz.

Továbbá teszed itt általánosítva ismeretlenül is a szemrehányást (nem veszem magamra, csak konstatálom), de te magad nem tudom, hogy mennyivel vagy jobb. Nem is tartozik rám.

Viszont ha jót akarsz, akkor békülj ki magaddal, és másokkal is, mert ilyen egy igazi kapcsolat. Igen, kevés az igazán jó, egészséges kapcsolat. De a hisztitől, önsajnálattól, mártírkodástól, ami szintén agresszió, és az önzés egy alattomos formája, még nem lesz jó egy kapcsolat. És ne hidd, hogy valakinek mosolyogsz, de befelé, vagy jobb híján a kutyáddal ordítasz, nem veszi le a frusztrációdat a párod tudatija, netán tudatos énje. Szerinted egy ilyen társsal könnyű bármit is lazán megbeszélni?

És mielőtt hárítanál, ezzel igenis a kérdésre válaszoltam.