Megváltoztathat-e egy kapcsolatot negatív irányba, ha a férfi bent van a szülésnél?

Kedves kérdező! Pont ezen gondolkodtam el én is. Még nem vagyok terhes, de feltettem ezt kérdést a páromnak. Azt mondta szívesen bent lenne velem. Aztán egyik netes oldalon megnéztünk egy szülést. Uh, milyen arcokat vágott. Azt mondta gyorsan kapcsoljam ki mert undorító. Ezek után mire is gondoljak.

Engem az atyaúristen se venne rá, hogy bent legyek a majdani gyerekem születésénél(addig változhat a gondolkodásom de...) Én inkább a folyosón fel alá járkálás híve vagyok.

szerintem is semmi keresni valója a szülésnél az apának. ha józan paraszti ésszel belegondolsz, te is rájössz.

Bár én még fiatal vagyok, ezen én is gondolkoztam. Én biztos nem szeretném, már csak azért sem, mert nem szeretném, hogyha látná hogyan szenvedek,milyen fájásaim vannak. Van olyan helyzet amit az ember nem szeretne megosztani semmivel. A szülés és a wczés az a kettő dolog,amit biztos nem fogok vele soha megosztani. Utána természetesen bejöhet. De ne nézze addig a kínba torzult arcomat, engem ez zavarna.

Ez bizony nem ritka tapasztalat! Máshonnan is hallottam már, hogy az apás szülés rossz hatással tud lenni a szexuális életre. Csak a filmekben jó ötlet, hogy apuci is ott van.

Ez egy hülye modern szokás! Én biztos nem engedném, hogy a majdani gyerekem apja bent legyen, még nő létemre is azt mondom elég undorító dolgok történnek ott, ennek ellenére gyakorlatilag az összes ismerősömnél aki mostanában szült bent volt az apuka, egyikük például elhányta magát a szülőszobában... Régen is csak asszonyok voltak jelen a szülésnél, max. férfi orvos, nem véletlenül! Ez miért jó??

Ha bemegy az apuka a szülésre, nem kell követlenül a doki mellé állnia mikor kibújik a baba.Maradjon az anyuka fejénél, fogja a kezét, bátorítsa.Nem neki kell levezetni a szülést.Egyébként nekem két apás szülésem volt már és most a harmadik babát is így szeretnénk és én meg azt nem bírnám ki, hogy egyedül legyek bent, mert nagyon sokat számít a támogatása. Arról nem beszélve, hogy az első szülésnél, hiába volt fogadott dokim, nem voltak hajlandók behívni az ügyeletesek, mert azt mondták még ráér minek költsük fel, a szülésznők meg tök bunkók voltak, nem tudtam felkelni(infúzió miatt), nagyon fájt és nem adtak semmi fájdalomcsillapítót, a szám ki volt száradva, de nem adtak vizet, hánytam, de hiába kiabáltam, hogy adjanak valami tálat, nem értek rá, aztán lecsesztek, hogy mit csináltam.Ez ment , amíg végre a férjemet is be nem engedték. Onnantól hirtelen minden szülésznő angyal lett és figyeltek ránk, mert ő ment és szólt ha vmi kellett, vagy ha vmi gond volt, itatott és mindenben segített.Szóval nem olyan rossz az, de persze biztos van olyan, akit kiábrándít.Lehet hogy a te férjed sajna pont ilyen.Reméljük hamarosan elfelejti és visszatér a régi kerékvágásba minden.