Nem tudom ezt a dolgot elfogadni magamban! Van ebből kiút?

A problémám elég összetett. Van egy unokatestvérem, akivel régen rengeteget játszottunk együtt, javarészt szerepjátékokat, kb. 5 éves korunktól 12 éves korunkig. Mindegyik játék lényege annyi volt, hogy csikiztük egymást, de javarészt inkább ő engem. De nem ám csak úgy játékosan, végig kellett feküdnöm az ágyon, ő pedig tetőtől talpig végigcsikizett mindenhol. Hosszú évek után ez megszakadt köztünk, de bármennyire próbáltam, nem tudtam magamban lezárni. Túl nagy dózisban kaptam belőle.

Azt vettem észre magamon, hogy felizgulok rá, már 5-6 évesen is "sajgott" a lábam köze, ha túl sokat kaptam belőle, de akkor még fogalmam sem volt arról, mi ez.

És itt kezdődik a problémám: nem tudok máshogy felizgulni, csak úgy, ha úgymond "előjátékként" csikiznek. :S :(

Ugyanis a páromnak körülbelül 8 hónap együttjárás után nagy nehezen elmeséltem a dolgot (közben elsírtam magam, mert nagyon szégyellem az egészet valamiért), ő pedig nagyon megértő volt. Azóta észrevétlenül beleépült a dolog a kapcsolatba, és már minden előjátékban benne van a csikizés, mert ezáltal tudok csak igazán felizgulni.

Na igen, de az utóbbi időben nagyon megvisel lelkileg a dolog. Nem akarok ettől a témától, ettől a dologtól függeni!

Mostanában amikor a párom csinálja, az elején nevetek tőle, de aztán sírni kezdek, mert felülkerekedik rajtam az "áldozat" érzés, amit kicsi koromban is sokszor éreztem. Ilyenkor ki is zökkenek az izgalmi állapotból, és nem lehet velem mit kezdeni.

Próbált más módon felizgatni engem, simogatás-csókolgatás, de nem megy, nem érzek semmit... jólesően borzongat, de nem izgulok fel. És ezt gyűlölöm! Kétségbeejtő, elkeserítő érzés. Szeretnék úgy szeretkezni a párommal, úgy kívánni a szexet, hogy ahhoz ne kelljen előzőleg fél órán át csikizni engem:S

Egyszerűen nem tudom magamban elfogadni ezt a dolgot, röhejesnek és nem normálisnak érzem. A párom is mondogatta, hogy fogadjam el,de nem megy.

Ez egy elég bonyolult lelki dolog is, talán nem ide kellene írnom a kérdést, de mivel főleg szexuálisan érint, és mostanság hátráltat a felhőtlen szexuális életben, ezért itt teszem fel.

Most azt próbáljuk ki, hogy egy ideig nem csikiz meg, még csak nem is utal rá, hátha így más módot is felfedezünk a felizgatásomra. De ha nem találkozunk és egyedül vagyok, folyton azon kattog az agyam, hogy bárcsak csinálná nekem...

Rengeteget gondolkodtam, feltegyem-e itt ezt a kérdést, elvégre nem egy mindennapi dologról van szó (legalábbis én úgy érzem), de hát hol másutt tehetném fel, ha nem itt?

Segítsetek, nagyon el vagyok keseredve! Mit tehetnék, hogy ezt megtanuljam kezelni? Hogy tudnám lezárni magamban, és hogy máshogy élvezhetném még a szexet? Most már ez örökre így marad?

(ha beszólni jössz, kattints máshová.)