Fiúk, szerintetek van olyan, hogy baráti szex?

Tudod, milyen rohadtul nehéz odaállni a legjobb barátod elé, és megmondani neked, hogy szereted, szerelmes vagy belé, megveszel érte? Tudod, milyen mocskosul nehéz?

Hát én tudom. Ezért nem is teszem meg, mert ott lenne vége a barátságunknak.

És én is mondtam már neki, hogy szeretem, de csak mint egy barátot. Meg kellett tennem, mert kell nekem. Ha barátilag, akkor úgy.

És túl kéne rajta lépnem, de nem megy. Egyszerűen lehetetlennek tűnik.

Nem mondom, hogy halálosan szerelmes beléd a srác, de simán benne van az, hogy odavan érted, csak nem tudja neked bevallani.

Nekem ő az első szerelmem. Többé nem szeretnék így érezni... Szenvedek nagyon.

17/F

Bocsi akkor, nem tudtam, hogy ez a helyzet ://

Egyébként teljesen ugyanez a helyzet velem is, a csókolózást kivéve.

Még 9.-ben kezdett el tetszeni, akkor MSN-en (... :D) el is mondtam neki, dehát akkor még ugye nem szerettem, és barátok sem voltunk igazán.

Akkor megbeszéltük, hogy barátok maradunk.

Szeptemberben kezdem a 12.-et, és egyre jobban szeretem. Próbáltam már elfelejteni, de mindig jönnek mások olyan szövegekkel, hogy miért nem jöttök össze, összeillenétek meg biztos bejöttök egymásnak...

És ez mindig visszavet. ://

Semmi kapcsolatom nem volt, 17 évesen még sosem csókolóztam, pedig nem vagyok csúnya gyerek, mert mindenkiben őt keresem. Tönkreteszi a fiatalkoromat, komolyan...

Minden lányt visszautasítok, mert csak ő kéne nekem.

Dehát ez van.

Bocsi, hogy itt pofázok, de ezt még a barátaimnak sem merem elmondani, mert mindegyik ismeri, aztán kényelmetlen lenne.

Remélem, nem gond, hogy itt nekiálltam magyarázni, ahogyan azt is, hogy minden okés lesz veled.:)

Nem gondolom úgy, hogy bármit is elérnék vele, úgyhogy inkább nem kezdeményezek semmit.

Lehet, hogy nagyon nagy hibát követek el, de nem tudok mást tenni. :/

Egyébként is osztálytársam, nálam pedig ez egy kizáró tényező alapból.

Csak így kicsit úgy érzem, hogy átvágom ezzel a legjobb barátos témával. Ő annak érez engem, én pedig őt nem...

Lányoknál egyébként is nehéz kikerülni a baráti státuszból, nem?:D

De egyébként tényleg félek attól, hogy egy 20-30 év múlva életem hibájának fogom vélni ezt a dolgot. Vagy az is lehet, hogy úgy tekintek vissza erre a koromra, mint aki igazán sosem volt fiatal.

Furcsa dolgok ezek. :D De kezdeményezni nem szeretnék. Nem azért, mert tutyimutyi vagyok, hanem mert teljesen ésszerűtlen.

Pont, mint a szerelem. :)

Egyébként azt a csókos részt a történetedben nem értem. Egyszer sem gondoltatok arra, miután így "összejöttetek", hogy "De jó volt, jól esett, lehet, meg kéne próbálni egy kapcsolatot"?

Mert gondolom, hogy neki sem vagy akkor közömbös. :))

Nekem is volt padtársam, de év elején máshová kerültünk.

És lehet, hogy tényleg félénk vagyok, de nem harcolok egy olyan dologért, ami sosem volt, és sosem lesz. Ez teljesen egyértelmű. Ha meg elmondom neki, akkor még ez sem lesz.

És nem szeretném elveszíteni.

És amúgy én is tökre így vagyok vele. Nagyon közel állok hozzá, és ezt én sem értem, hogy tud mégis csak barátként gondolni rám. Vannak kétes mondatai, de azokat is csak én gondolom túl szerintem. :D

A csókolózós témát ha te nem érted, én akkor végképp nem. Nálam egy fiú akkor csókolózik egy lánnyal, ha vagy bejön neki, meg akarja hódítani, vagy többet érez, mint barátság.

És még hogy le is akar veled feküdni, hát... :D Lehet, hogy csak testileg vonzódik hozzád, mivel a belsődben csak a barátot látja, kívülről meg egy vonzó, jó csajt.

Amúgy meddig lesztek még így biztosan napi kapcsolatban, vagyis meddig tanultok még együtt?