Ha a nők elvárják, hogy a férfiak tisztességgel viseljék az ő elutasításukat, ők maguk miért hisztiznek akkor, ha egy férfi elutasítja őket?

A minap történt, hogy elmentünk egy helyre, ahol sok ember volt és buliztak. Odajött egy lánytársaság, és elkezdtünk ismerkedni.

Az egyik megkérdezte: "Megronthatlak?"

Erre visszakérdeztem: "És mikor volt a legutóbb, hogy valaki megrontottál?"

Azt mondta: "A múlt hétvégén". Mondom: "Kösz, inkább olyan nőre vágyom, akinek az én megrontásom nem heti elfoglaltság."

Erre teljesen kiakadt, hogy mi ez, hogy lehetek én ilyen, és a többi "nem vagy férfi" és egyéb trágárabb jelzők.

És ők nem tizenévesek voltak, hanem húszas éveikben járó egyetemisták.

Szóval, hogy is van ez akkor a nőknél?