Ha a nők elvárják, hogy a férfiak tisztességgel viseljék az ő elutasításukat, ők maguk miért hisztiznek akkor, ha egy férfi elutasítja őket?

Ha a férfiak elvárják, hogy a nők tisztességgel viseljék az ő elutasításukat, ők maguk miért hisztiznek akkor, ha egy nő elutasítja őket?

A minap történt, hogy elmentünk egy helyre, ahol sok ember volt és buliztak. Odajött egy fiútársaság és elkezdtünk ismerkedni.

Az egyik megkérdezte: "Megronthatlak?"

Erre visszakérdeztem: "És mikor volt a legutóbb, hogy valaki megrontottál?"

Azt mondta: "A múlt hétvégén". Mondom: "Kösz, inkább olyan férfire vágyom, akinek az én megrontásom nem heti elfoglaltság."

Erre teljesen kiakadt, hogy mi ez, hogy lehetek én ilyen, és a többi "nem vagy nő" és egyéb trágárabb jelzők.

És ők nem tizenévesek voltak, hanem húszas éveikben járó egyetemisták.

Szóval, hogy is van ez akkor a férfiaknál?

Már egyszer kérdezted ezt. Akkor azt írtam, hogy igaza volt. Most is így gondolom. Miért? Mert nem vagy vevő az örömszerzésre se magadnak, se a másiknak.

Hol van ez a hely? Én is el akarok menni ide, én tuti megadnám neki! :)

Most mit érdekel egy könnyűvérű nőcske hisztije? Holnap úgyis más alsóbb régióira fog pályázni. Nevess egyet rajta és keress normális lányt. Ja, és persze ne ilyen r*ngyók alapján általánosíts, ha lehet.

Pasik közt is vannak hasonlók, neked sem esne jól, ha velük vennének a lányok egy kalap alá.

VÉÉÉGRE egy normális srác. Nálam is alapvető, hogy lány ne kezdeményezzen, ne gyűjtsön skalpokat, és ne...

szóval ahogy mondtad, az IGAZI férfi nem áll le hisztizni - az IGAZI nő nem kezdeményez. Vár türelmesen, és közben megdöglik. Ez a mi sorsunk.

17L