Miért indulok be annyitől, hogy a barátom átölel, és simogatja a combom? (de nem belül, hanem csak kívül, meg felül)

19 éves vagyok és szűz, járok egy kedves fiúval, eddig volt 6 randink, de már két hónapja ismerjük egymást. És annyira szégyellem magam, hogy tényleg semmi olyan nem történik, de én már csillagokat látok az örömtől. Nekem ő az első barátom. Kérdezte, hogy valami baj van, vagy mi történt? És én nem tudtam mit mondani neki. Azt mégsem mondhatom, hogy teljesen felizgultam, és mindjárt elmegyek attól, hogy a combom simogatod. Most én vagyok a beteg, hogy ennyitől ilyen állapotba kerülök? Mit csináljak? Így nem fogom tudni sokáig húzni az első alkalmat, viszont nem akarok r*banc lenni, hogy ilyen hamar odaadom magam. Mert még abban sem vagyok biztos, hogy szerelmes vagyok bele. Mert jó vele lenni, meg mosolygok, ha csak rá gondolok akkor is, a vonzalom is megvan. De mégis tudok vele beszélgetni komoly témákról is. De nem tudom, hogy most mit csináljak. Megőrülök attól, hogy ennyire a testem rabja vagyok. Nem akarok r*ngyó lenni. Annyira elszomorít, hogy így viselkedek. Egyátalán nem erre neveltek, de én pont ezt csinálom. Szégyellem magam, de nagyon. Normális ez?

Előre is köszönöm a válaszokat!