Szerintetek engedjek a csábításnak?

Azt nem mondom, hogy szerelem,de valami erős érzelmi szál van köztünk.Ez biztos.

Egyébként már beszéltem vele és beleegyeztem a dologba.Ő most kis időt kért.Hát ez érdekes.Lehet,hogy nem is gondolta komolyan?!Pedig nem úgy tűnt.

Szeretem-e?Érzem,hogy igen.De ez nem szerelem.Ez egy olyasfajta kapcsolat,amiben jól érzem magam,mert mindketten elmondjuk egymásnak a titkainkat és nyugodtan teszem mindezt,mert megbízható és értelmes.Mindemellett bármikor felhívhatom és a segítségét kérhetem.Akármikor segít a tanácsaival.Eddig minden javaslata,tanácsa jó irányba terelte a dolgaimat.

Tegnap elképzeltem,milyen lehet majd vele lenni.Jók az elképzeléseim, s ezért törekedni fogok arra ,hogy meg is valósítsam ezeket.Általában nem vagyok ambíciózus,de most egyre inkább azzá válok.Mert úgy gondolom,hogy ha megteszem,akkor ne csak azért tegyem meg,hogy megtörténjen,hanem azért,hogy boldoggá tegyem őt és ha ez sikerül,akkor biztosan boldoggá tesz ő is engem.A legfontosabb itt a ko-operáció.

Köszönöm! Kedves,hogy ezt gondolod,de alpvetően ehhez szerintem nem kell nagy értelem,pusztán a férfiak iránti enyhe tiszteletre van szükség.

Mindenesetre már kíváncsian várom,mi fog történni az elkövetkezőkben.Minél jobban várakoztat,annál nyugodtabb vagyok,mert úgy érzem,hogy azért nem vág bele azonnal,hogy nehogy később megbánjam.Szerencsére ismer már ennyire.Valmilyen szinten mindkettőnknek fel kell készülnie erre az eseményre,hiszen mi nem úgy akarjuk ezt a dolgot,hogy egyszerűen csak befekszem az ágyába és kész,hanem egy normális alapot kívánunk biztosítani neki.

Amúgy eszembe jutott ,mit érezhetnék esetleg,ha meggondolná magát.Valószínűleg fájna,de túl tudnám tenni magam az egészen.Remélem,ez nem fog bekövetkezni.