Hetero lányként meleg fiútól/lánytól szeretnék kérdezni pár dolgot egy egyetemi házidolgozat készítése céljából! Válaszolnátok?

Szia! Szögezzük le, hogy én biszexuális vagyok, tehát nővel is megy. De ha ez nem kizáró tényező, íme a válaszok:

Én már 11-12 évesen néztem a tesiöltözőben a srácokat, de akkor azt hittem, hogy majd kinövöm. Nem úgy lett. Szerelmes lettem lányba, azt hittem, hogy kinőttem. Hát nem. Bőven huszon túl voltam, mire beletörődtem.

Család nem tudja.

Van párkapcsolat, de heteró.

Mivel az eszemmel nem tartom társadalomkomformnak a dolgot, így nem értek azzal sem, hogy aki full homo, miért kellene "hetero szerepjátékot" űzni és hetero szerűen élni. Tehát sem a melegházassággal, sem az örökbefogadással nem értek egyet.

19 éves lány vagyok.

Kb. 13-14 éves voltam, amikor felmerült, hogy többet érzek, mint barátság - de nem elsődlegesen az jutott eszembe, hogy meleg lennék. Csak kb. fél évre rá kristályosodott ki, hogy _ez_ (zsibbadás, levegőért kapkodás, izgalom) lányok között "leszbikus" címkét kap.

Anyám-apám nem tud rólam, legföljebb sejtheti, de sosem beszélünk erről. Nem hazudok, de hallgatok. Van egy fiatalabb testvérem, lány - ő tudja. Négy évvel fiatalabb nálam. Tkp. rákérdezett, néhány hónapja. Nem fogadta rosszul, szerencsére sokat kérdezett, érdeklődött, kérte, hogy meséljek erről a közegről, többi meleg ismerősömről, páromról, stb. Ugyan volt benne félsz, hogy "nehogy valami baj történjen velem", de ez inkább természetes aggódás, mint elutasítás. :)

A szüleim alapvetően ellenségesek az LMBT társadalommal szemben, de inkább tudatlanságnak nevezném a forrást.

A barátaim eléggé változatosan fogadták, vannak kirívóan pozitív példák (amiktől magam is megijedtem, annyira hihetetlen a reakció) is, de szinte mindenki alapvetően pozitívan reagált - a barátaimat azért eléggé ismerem, úgy választom, hogy bízhassak bennük és ne okozzon problémát az, hogy mi a helyzet.

A távolabbi ismerősök volt, hogy lélektani hadjáratot indítottak, amikor kitudódott rólam - de hát ennyi, nem veszem a szívemre, vigyázok magamra.

Van párkapcsolatom, nem számolom mióta, kb. 3-4 hónapja.

Szeretnék házasságot és örökbefogadási jogot, de értelemszerűen még nem most - ráérek vele, szerintem felelősségteljes dolog. Ezt egyébként, meg a többi kérdést is, szívesen kifejtem, megválaszolom bővebben is, e-mailben, msn-en, stb. Szerintem többet megér, mint itt néhány mondatot, sokkal összetettebb, árnyaltabb.

Első válaszoló voltam. Akkor én is leírom, bár én is biszexuális vagyok. (22 éves lány.)

Amikor elkezdett érdekelni a szexualitás, már akkor is ugyanúgy tetszettek a szép lányok is.

A családom tud róla. Nem volt fennakadás ezen, bár a családban egy homo- vagy biszexuálisról sincs tudomásom.

Van párkapcsolatom, de fiúval. A lányokat sokkal többször találom szépnek/vonzónak, viszont a fiúkban szoktam meglátni az igazán különleges dolgokat, így akik tényleg NAGYON megtetszenek, azok férfiak szoktak lenni többnyire.

Ha lánnyal van párkapcsolatom, annak általában nincs mélyebb érzelmi tartalma. Viszont a barátommal (aki az első fiú párkapcsolatom), bizonyos időközönként igénylem azt, hogy bevegyünk egy lányt harmadiknak. Fordítva (tehát női párkapcsolatba plusz férfit bevenni) nem működne, mert egy férfiban közel sem tudnék annyira megbízni szexuálisan, ha nem ismerném kiválóan.

Erősen házasságellenes vagyok, így nem érdekel ez a része. A gyereknevelés sem. Szerintem nem vagyok alkamas rá. (No nem a biszexualitásom miatt.)

Remélem nem voltam túl terjengős.

-Hány évesen jöttetek rá, hogy melegek vagytok?

Első jelek: 5-6 éves korom óta vannak emlékeim arról hogy a lányokhoz vonzódom. Kb. 14-15 éves koromban értettem meg hogy mit jelent a homoszexualitás. 17-18 éves lehettem amikor már leszbikusként gondoltam magamra, de csak évekkel később mertem felvállani.

-A családotok tud róla?

Igen, a szüleim és az idősebb tesóm tudja, de a fiatalabbat nem akartam még feleslegesen összezavarni ilyesmivel.

-Ha igen, hogyan fogadták a család és a barátok?

Jól, teljesn elfogadnak, bár úgy érzem még mindig kényes kérdés, ritkán kerül szóba.

-Van párkapcsolatotok?

Jelenleg nincs, de van valaki aki nagyon tetszik.

-Szeretnétek, ha engedélyeznék a házasságot az örökbefogadást számotokra?

Igen, szeretnék saját gyereket. Ha lehet úgy, hogy az egyikünk petesejtje és a másik hordja ki, így azért közös gyereknek tekinthető. Jogilag nem tudom hogy lehet ezt megoldani, de biológiailag lehetséges.

A házasság vallási szempontból számomra nem fontos, viszont a polgári előnyök igenis fontosak. Tásadalmi szempontból is családnak számítani, öröklés, gyerekek, banki hiteleknél, egészségügy stb. Szeretném megmutatni a társadalomnak, hogy egy két anyukás család is lehet boldog, kiegyensúlyozott, és fel tud nevelni gyerekeket, mindenféle lelki törés nélkül.

Természetesen támogatom az egyházi házasságot is, mert tudom hogy a vallásosmelegeknek fontos az egyház jóváhagyása is.

21/L

- hello

22f vagyok és azthiszem , hogy bi , még nem volt semilyen kapcsolatom , és néha vannak olyan gondolatim is ami azt sugalja , hogy bi vagyok ... de ez csakritkan van mikor ilyenekre gondolok es igyekszem teljesen ellenalni az ilyen perverz gondolatoknak ... és teljesen ellenzek mindent amit fentebb emlitettel ugy hazassag s orokbefogadas....

- szerintem az en problémam abból adófik , hogy rengteg pornót néztem egy időben de barátnőm még nem volt

- van egy lány ismerősöm akibek elég sok srác osszetörte a szivét :( és most nem akar barátot és el kezték érdekelni a lányok....

17 éves bi/meleg srác vagyok (a fiúk jobban érdekelnek, de azért a csajok is képben vannak erősen :D)

- Mindig is tudtam, hogy mindkét nem érdekel. Ez olyan, mintha tőled megkérdeznék, hogy: mikor jöttél rá, hogy heteroszexuális vagy? Én mindig tudtam, hogy nekem nem undorítóak a fiúk sem, sőt... :D

- Tud róla mindenki körülöttem.

- A barátok jól fogadták, testvérek is, a szülők már nem annyira, ment miatta a balhé folyamatosan...

- Van, egy barátnőm van (tudja, hogy mi a szitu).

- Házasságot lesz@rom. Az örökbefogadás azért lenne jó, mert így is lehet gyerekhez jutni, csak ha legális lenne, nem kellene illegális módszerekkel, meg másokat durván kihasználni...

1) Nem tudom. Elég hamar megtapasztaltam, hogy vannak lányok, akik a lányokhoz vonzódnak, de úgy 12-13 éves koromig nem merült fel bennem a dolog, hogy én is ilyen lennék. 14 évesen aztán rájöttem, hogy másként nézek az egyik barátnőmre, mint kellene.

2) Azt hiszem. A szüleim legalábbis mindenképp, bár nem én mondtam nekik, maguktól kellett észrevenniük...

3) A szüleim nem túlzottan örülnek neki. Nem tiltanak a barátnőmtől, de tudom, nagyon szégyellik a dolgot. Az anyámnak egyébként is nagyon fontos, hogy ki mit gondol a családról. Bár ez a dolog már nem sokat ront a helyzetünkön, elég zűrös családunk van.

A barátok nagyon jól fogadták. Mindenben támogatnak, ugyanúgy hajlandóak velem mutatkozni mindenhol, nem változott meg velük a viszonyom emiatt.

4) Van.

5) Sosem akartam összeházasodni senkivel. Nem ábrándoztam arról, hogy majd valakinek a felesége leszek, a ceremóniától pedig egyenesen kiráz a hideg. Meg aztán, az esküvő akkor az igazi, ha templomban is megtartják, és szerintem ezt illene meghagyni a hagyományos pároknak, ha már a Biblia szerint a nő csak férfihez illik, mivel ez ma inkább csak jelképes dolog. A polgárit szintén feleslegesnek tartom, és belőlem rossz érzéseket vált ki: mintha muszájból kellene együtt élni, csak azért, mert köt az eskü. Oké, hogy fel lehet bontani ezt a szerződést, de akkor értelmetlen volt megesküdni...

Gyereket sem akartam. Biztos alkalmatlan vagyok az anyaságra, nem értek a gyerekekhez. Régebben egyenesen utáltam őket, de egy idő után rájöttem, hogy aranyosak is tudnak lenni, de úgy gondolom, csak elrontanám őket. Persze nem azért, mert férfi helyett nőt szeretek.

Örülnék, ha lehetne örökbefogadni, bár nem valószínű, hogy élnék a lehetőséggel. Nem hiszem, hogy bármilyen károkat okozhatna egy gyerekben az, ha két azonos nemű személy neveli fel őt, ellenben mondjuk az olyan családokkal, ahol a szülők alkoholisták, vagy egyszerűen csak zsarnok típusok, maximalisták, esetleg lusták foglalkozni a gyerekkel.

Ami az örökbefogadást illeti:

Azon azért illene kicsit elgondolkozni hogy mit szól majd a gyerek hogy a bölcsiben mindenki apuról meg anyuról beszél, a segédmunkás az út túloldalán meg megszólal hogy "persze, tudod ki! Majd akinek két anyja van!"