Lábfétiség hogyan vagy hány éves korban alakul egyes férfiaknál, kinek a lábát nézted elsőnek? többi lent..

Nagyon gyerek voltam, 6-8 év körüli, mikor nálam már kezdett kialakulni. A lépcsőházban lakott egy , tőlem néhány évvel idősebb lány. Valami oknál fogva, ritkán járt mezítláb, mikor viszont úgy jött le az udvarra ( persze papucs vagy saru is volt rajta), azon kaptam magam, hogy a lábát figyelem.

Később aztán azon kaptam magam, hogy az osztálytársaim, a tanáraim, a környező boltok eladóinak a lábát is megnézem. Illetve az újságokban is jobban érdekeltek az olyan képek, ahol mezítlábas nőket lehetett látni.

Hozzáteszem, hogy az igényes, csinos nők lábai érdekeltek.

Igen, veszélyes is tud lenni, az itteni lábfétissel kapcsolatos kérdések és válaszok is ezt tükrözik. Ha nő lennék, az engem is elriasztana, mikor azt olvasnám, hogy vannak olyan férfiak, akik a büdös, igénytelen lábak szagára indulnak be, illetve számukra csak ez a testrész létezik a nőkön.

Én továbbra is az igényes nők lábát nézem, azt gondolom nem vagyok rámenős. Azon hölgy ismerőseim lábát érintem meg, akik ebbe beleegyeznek. Kérik, hogy masszírozzam meg a lábukat, vagy tudom, nem fognak sikítófrászt kapni, ha a mezítlábas talpukat megérintem.

Nálam a láb csak egy pluszt ad, soha nem használtam egyetlen egy kapcsolatomban sem a nő lábát szexuális vágyaim kielégítésére. Ez a testrész az erogén zónák mellett számomra kiegészítő, amit lehet a nőkön kényeztetni, természetesen a beleegyezésükkel.

A hölgyek felé csak egy kérésem lenne! Mikor a meleg nyári napokon kimennek az utcára gyönyörű pedikűrrel, esetleg bokalánccal, akkor nem csodálkozzanak, ha sok férfi megnézi a lábaikat. A női láb iránti vonzalom azt hiszem nagyon sok férfit érint. Az internet megjelenéséig azt gondoltam magamról, hogy az egyetlen olyan személy vagyok, akit a melleken, a kerek fenekeken és formás combokon kívül a női lábfej is izgalomba tudja hozni. Aztán akkor nyugodtam meg valamelyest, mikor láttam, hogy rajtam kívül nagyon sok ilyen férfi létezik.

Nekem pl sokáig nem is tudatosult, hogy ez fétis, azaz szexuális jellegű, tárgyias vonzódás lenne. Eleve az a korosztály vagyok, akinek a szocializációja során nem voltak még ilyen megnevezések. 1972-ben szüettem, boomer utáni, X generációs vagyok. Sokáig teljesen természetesnek tűnt, hogy afféle tanulmányozó jelleggel nézegetem a húgom, anyám, óvónő, óvodatársak, majd osztálytársak lábfejét. Egyszerűen a lábfejek valamiért mindig magukra vonták a tekintetemet. De így a lábfétis, lábfetisizmus fogalmakkal felnőttként találkoztam csak. Iskolás koromban is bámultam a lányok lábát, a harisnyás lábfej áttetsző, sejtelmes egyidejű meztelensége és felöltöztetettsége különösen izgalmas volt számomra. És az ma is.

Saját véleményem a lábfétisről és annak megélésről:

Szerintem semmiféle viszolyogtató nincs benne, nem is volna szabad ferde hajlamként tekinteni rá. Sokkal inkább olyan, mint ahogy a legtöbb férfit pl a női mellek formája, látványa, érintése nagyon felizgat, míg mások a formás fenekekre buknak, vagy egy szép rajzolatú puncira, így egyik a sok közül, hogy a lábacskák vannak első helyen a vizuális erogénzónák terén. De én nem társítok semmiféle dominanciát a dologhoz se pro, se kontra, talán annyi, hogy a medical fétis, ami az orvosi szerepjáték erotikusan töltött verziója, ami eleve a kiszolgáltatottságról szól, hogy ott például a mezítlábasság egyike a kiszolgáltatottságot növelő "elemeknek".

A nyarat ezért szeretem, mert rengeteg mezítlábat lehet látni.

Nőként valaszolok, több alkalommal találkoztam a lábfétissel, engem egyáltalán nem zavar (férjemnek is van és engem is izgat amikor a lábaimmal foglalkozik), egyetlen esetben elleneztem, szerintem megértitek hogy miért.

Ezelőtt kb. 2 évvel nyáron nálunk volt pár napot az akkor 14 éves unokaöcsém. Egyfolytába a lábamat nézte, első napokban azt hittem hogy csak nekem tűnik úgy. Egyik nap titokban lefotózta a lábaim amikor szembe ültünk a kanapén...azt nem tettem szóvá, csak amikor megkérdezte hogy ha megfoghatja a lábaim akkor nemet mondtam.

Úgyhogy szerintem elég hamar kialakul 😁

7# 2-es vagyok. Sajnos nagyon sokan egy kalap alá veszik az összes lábfétisest. Azt is aki savanyú szagú lábakról ír, és azt is aki finomabban próbál érdeklődni ebben a témában.

Holott azt gondolom, hogy nagyon sokan vagyunk, akiknél a láb csak egy olyan testrész az erogén zónák mellett, amit pluszként lehet kényeztetni.

Illetve, szintén a többségünk az igényességet tartja szem előtt, mind a saját, mind pedig a partnere részéről. Eszembe nem jutna például, egész nap hordott cipőt vagy zoknit szagolgatni. Főleg nem arra izgulni, ha még büdös is az a lábbeli vagy ruha.

19F

Nekem már óvodás koromban kialakult ez az egész, amikor az iskola előtti utolsó év végén, egy huszonéves női hallgató volt jelen az utolsó hónapban (amikor már jó idő volt). Naponta váltogatta a nyitott és zárt mezítlábas lábbeliket, viszont bent tiltott volt a lábbeli, még piktogram is jelezte. (Én lehettem akkor olyan 5-6 éves, de rendkívül introvertált voltam és sosem foglalkoztam a korosztályommal, inkább az óvónők/felnőttek jelenléte adott biztonságot, még akkor is ha sok támogatást nem kaptam mindtől) Na most ez a hallgató csajszi első napja kicsit furcsára sikeredett (részben miattam is). Mikor először megjelent, én akkor ahelyett, hogy játszottam volna a többiekkel, ott vártam rá, hogy mikor érkezik meg, mert előző napokon már említették nekünk, hogy lesz ilyen.

Amikor bejött, nem vette le a saruját. Ettől valamiért befeszültem és elkezdtem kicsatolni a saru pántját, majd leszedtem a lábáról. (Ekkor valamiért nem felügyelt minket senki, most komolyan ott hagytak egy 20 fő körüli ovis csoportot, de ez utána kiderült miért). Természetesen nem értette, és csodálkozott, hogy miért teszek ilyet, de végülis hagyta magát. Én kicsit felháborodva állítottam, hogy ott a tábla, hogy le kell venni a cipőt. Ezután kedves szavakkal megnyugtatott, én meg már azon kaptam magam, hogy masszírozom a lábát, amit ő szintén hagyott és ki is fejezte, hogy jól esett neki. Ekkor visszajött az óvónő, aki mint kiderült a hallgatót kereste össze-vissza az épületben, aki már a csoportteremben volt velem elfoglalva, a többiek meg a másik sarokban. Én persze, hogy végre valami "jó pontot" is szerezzek végre, megmondtam pontosan mi is történt.

Na végre először dicséretet kaptam az óvónőtől, hogy betartatom mással a szabályokat. Ettől azt hittem, hogy ez így teljesen rendben van, ezt így kell csinálni mindig. Ezek után egyre több anyuka jött be topánkával, hát azok is hasonlóan jártak, mint a hallgató. Egy pár anyuka elkezdte szidni az óvónőt, hogy miféle nevelés ez, mire ő: "dehát hölgyem, ön nem vette le a cipőt, amikor ki volt rakva az ajtóra". Én ezek után annyira összezavarodtam, hogy most kinek van igaza, meg hát 5-6 éves fejjel nem igazán fogtam fel mekkora jelentősége van ennek. Azóta a lábfétis egyre csak erősebb bennem, de leginkább az a folyamat izgat rohadtul még mindig, amikor nyáron a nők leveszik a mezítlábas lábbelit egy benti helyiségben.

(A hallgató meg az eset után, már az udvarra is csak teljesen mezítláb mert kimenni XD)

Egyszerűen még mindig kiráz a hideg, ha belegondolok manapság, hogyan is alakult ki ez az egész nálam.

Örülök, ha tudtam segíteni.